Mit tehetnék a házasságomért?
Nem vagyok boldog a házasságomban. És szerintem a férjem sem. 3-4 éve megváltozott minden. Én itthon voltam a második pici babámmal, 3 hónapos lehetett, amikor férjem állást váltott. Jónak tűnt, végül nagyon megjárta vele. Kevesebbet keresett, mint az előző munkahelyén, és többet dolgozott... Egész nap dolgozott, reggel fél hétkor elment, és volt, hogy csak este nyolckor ért haza vagy még később. Gyerekek sokszor csak hétvégén látták. Nagyon lefogyott ez idő alatt. Ideges volt mindig szinte, beszélni viszont soha nem beszélt a bajáról. Eleve ez volt a gond szerintem. Miért nem beszéli meg velem a mai napig a problémáit, a problémáinkat? Teljesen zárkózott lett. Sehogy sem bírtam rávenni, hogy beszélgessünk. Kommunikáció közöttünk 80 százalékban megszűnt. Mára már tényleg csak akkor beszélünk egymással, ha muszáj.
Végre sikerült visszamennie a régi munkahelyére.
Én tavaly ősz óta állás nélkül vagyok. Egyszerűen nem jön össze semmi. Az adósságunk pedig csak nő a fejünk felett. Teljesen el vagyok keseredve. Ez csak rontott az amúgy megromlott házasságunkon. Itt van a két kisgyermekünk, csak azon jár az eszem, hogy mi lesz velük, hisz fel kell nevelnünk őket. Egy szeretettel és boldogsággal teli családban. Sajnos van, hogy ők is megérzik a feszültséget, ami köztem és az apukájuk között van. Sokszor kiabálok, nem tudok lenyugdni, csak nagy nehezen. Az idegesít a legjobban, mikor én kérdezem valamiről a férjem, és ő nem akar válaszolni rá. Ha válaszol is csak percek múlva teszi.. Ha valami bajom van, nem is érdekli.. Én teljesen kiakadok, ő meg csendben hallgat. Ezt nagyon nehéz kibírni.. Mit tegyek? Van még visszaút? Lehetünk mi még együtt boldogok egymással? :(
Türelem. A párom szintén lassan válaszol. Sokszor perceket várok mire választ kapok. Ezt már megszoktam. Van olyan ember aki később reagál.
Képzeld magad a párod helyébe. Hatalmas súly nehezedik rád. Egész nap gürcölsz, emellett az adósság, család, zúg a fejed mire hazaérsz, s csak egy kis csendre vágysz.
A munkahelyi probléma sajnos otthon melegét megmérgezi. Te elkezdesz képzelődni, hogy biztos van valami baja velem s hergeled magad, később szóváltás.
Nehéz, de ilyenkor jobb a csend, megértés, elfogadás.
Szerintem próbálj meg mindent megtenni a házasságodért amit csak lehet! Elsőként szerezd be ezeket a könyveket: Nagyon ajánlom GARY CHAPMANtől pl. a Nyerő páros-t vagy az Egymásra hangolva címüt,de jó még a Házasság négy évszaka is. (egy jó könyvtárba akár a gyerekekkel is elmehetsz,és kikölcsönözheted őket) Szerintem egy könyvet elolvasni-ami ráadásul nem is hosszú-nem nagy áldozat,és meglátod csodák fognak történni a kapcsolatotokkal!!! Igazán akarnod kell,dolgozni kell rajta,és szeresd a férjed!!! Nagyon drukkolok Nektek!!! Sok erőt,és boldogságot!!!
anyatárs:)
Nyilvánvalóan attól, hogy idegesíted magad és ordibálsz, ha nem válaszol azonnal, nem lesz jobb. Te magad írod, hogy mennyit dolgozik, nyilván nagyon kimerül, és ha haza megy csak a síránkozásodat hallgatja, meg hogy ez meg az a probléma, és hogy oldjátok meg. Nem hagysz neki levegőt. még jó hogy nem ordibál vissza, vagy azt szeretnéd? ez is egy megoldás. a másik meg hogy elmegy alkoholizálni, mert sok pasi azt csinálja ha nem akar hazamenni arra, hogy megint letolást kapjon. Szóval talán te is változtathatnál azon, hogy nem nyaggatod folyton a "ezt is meg kell beszélnünk, és mikor vagy már hajlandó erről beszélni" lemezzel. Nyilván tudja, hogy milyen pocsék helyzetben vagytok, és nyilván nagyon nyomasztja őt is, csak nem szeret róla beszélni. Ezt el kell fogadnod.
Igen, lehettek együtt boldogok, ha türelmesebb vagy vele, és nem ordítozol. Mellesleg a kiabálástól nem oldódik meg semmi, és a férjed még inkább hallgatag lesz. Igen, elhiszem hogy el vagy keseredve, de a férjed is el van keseredve, és a viselkedéseddel nem könnyíted meg a dolgát. Megteszi ami tőle telik. Nem szórja a nem létező pénzeteket, becsületesen dolgozik. Mit vársz tőle? hogy keseregjen veled, vagy állandóan azon nyavalyogjon, hogy milyen szar a helyzet? vagy mi? Ő is ideges, csak ugyanúgy nem mutatja, mint ahogy a meégrtését sem mutatja.
Szóval gondold át higgadtan magadban, hogy te hogy reagálsz arra, amikor ő mond valamit, vagy éppen nem mond semmit. lehet hogy azért nem mond semmit, mert akármit mond, te egyből a plafonon vagy.
A tradíciók szerint a férfi feladata, hogy eltartsa a családját, ez rátok különösen igaz, mivel neked sajnos nincs munkád. És neki ez nem nagyon sikerül, hiába igyekszik, és te ezt folyton a fejéhez is vágod. Ettől még rosszabbul érzi magát. Adj neki egy kis sikerélményt, akkor jobb lesz. Csak a sajád keserűségeddel vagy elfoglalva, és baromira nem figyelsz oda, hogy ő mennyire rosszul van. És még mélyebbre döngölöd az örökös kiabálással és hibáztatással. Hát kedves tőled. Ez az igazság.
30/n
Sok igazság van benne, amit a 10.25-ös írt, de Téged is megértelek, mert Te olyan típusú vagy, hogy nem fojtod magadba (mint a férjed!), hanem képed vagy kiadni magadból a problémát, és csak a Te szempontodat nézve egyébként az lenne a jobbik eset... (A kapcsolatotokat nézve nem, férjedet nézve sem...) Ezért írtam, hogy próbálj meg magadon változtatni, és tudom, hogy annyira tenni akarsz valamit, képes vagy segítséget keresni (a férjed lehet hogy nem, mert már jobban "bezárkózott"!), és ezért "akadsz ki" hangosan, nem utánagondolva a következményeknek... Ezért javasoltam az energetikai dolgokat feljebb, ami természetes módosn segít.
De egyébként pszichológushoz is elmehettek együtt, vagy ami még jobb: a (megyei) családsegítő központban tudomásom szerint van nagyon jó párterápia, aminek során olyan helyzetbe hoznak benneteket, hogy jobban megértitek a másik helyzetét, és gondolom, még másban is segítenek. Sok sikert!
Köszönöm, hogy ennyien írtatok!
Tudom, hogy nem jó, ha én kiakadok és pláne hangosan. De nem bírom már, én nem voltam ilyen. Eddig. S nem, nem támadom őt le egyből, nem is minden nap téma ez! Ezt a kiabálás dolgot sem mindennap kell elképzelni, csak azt veszem észre, hogy egyre többször kiborulok. Nem tudok higgadt maradni. Sajnos. Természetesen nem hibáztatom mert, mert itt tartunk ahol tartunk anyagilag, ez nem így van! Én csak beszélgetéseket szeretnék! Kommunikálni a mindennapi dolgokról! Szerintem ez így van rendjén. Nyugtatóra nincs szükségem úgy érzem (még). És igen, én nagyon szeretném, ha megtudnánk beszélni a bajainkat is, hogyan s miként tovább! Szerencsére abszolút higgadt típus, mégcsak inni sem iszik! Ettől nem tartok, hogy kocsmázni fog. És szerintem igenis beszélni kellene a problémákról is, mert, ha csak elfojtjuk az rosszabb lesz később, én úgy gondolom. Nem lehet mindent a szőnyeg alá seperni.
Nincs munkám sem sajnos.. Sok helyre jelentkeztem, sehonnan sem kaptam pozitív válszt. Volt, hogy odalyukadtunk ki, hogy én vagyok a hibás, mert nincs munkám.. Nem foglalkoztam vele, mert tudom, hogy ez nem így van.
Szeretném, ha újra a régi lenne minden, de én egyedül kevés vagyok hozzá. Ha nem is minden, de legalább félig.. Olvastam válásokról, hát én nagyon nem akarok elválni! Most és máskor sem! De méginkább megtenni mindent azért, hogy a kapcsolatunk rendben legyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!