Miért nem tudjuk megajándékozni a szeretteteinket?

Érdekes téma. Sokan itt kérdezik vadidegenektől, hogy mit is vegyenek xy-nak ajándékba? Mintha mi ismernénk az illetőt. Neki, az ajándékozónak kellene tudnia, hogy mire is vágyhat az ajándékozandó. Mégse tudja...

Ajándékot kapni jó érzés. Viszont az borzasztó, amikor olyan ajándékot kap valaki, ami abszolút lényegtelen az illetőnek, de még csak nem is jellemző rá. Olyan dolgok, amikről lesüt, hogy a kitalálója 2 percet szánt a megvételére. Ilyen esetben inkább eltekintenék az egész ajándéktól(pl bögre, toll, "mókás"cucc, plüss, stb.).

Ha már veszünk valakinek valamit, akkor az első lépés az, hogy megtudjuk, mire vágyik. Ha az túl drága lenne, akkor megtudjuk, mi a hobbija, és aszerint vásárolunk. Tehát ha Józsinak az elektronika a hobbija, akkor nem fogunk venni neki egy lávalámpát, hanem inkább egy forrasztókészletet, vagy más, elektronikával kapcsolatos cuccot.

De ha abszolút semmire sincs szüksége, akkor jöhetnek a kreatív ötletek. Ez nem kell, hogy tárgyi dolog legyen, hanem pl a haverok összetrombitálása egy görbe estére, amikor is mindenki az illetőt "méltatja"(ötlet helye), és ők fizetik a piát.

Vagy befizetni az illetőt egy utazásra. Vagy....

Nekem is gondot okoz néha, hogy mit kérjek, vagy adjak. Néha persze vannak ötletek, ezeket megvalósítom, a saját kéréseimet meg vagy elmondom, vagy nagyon sokat beszélek róla. :)

Ha már végképp nincs ötlet, akkor jönnek a jól bevált fogyó eszközök: nőknek főként konyhai dolgok (fűszerek, szép szalvéta, alufólia stb.), férfiaknak rejtvény, sorsjegy - nekik nehezebb. Nem kell kényelmetlenül érezniük magukat, hogy nem jó, nem tetszik. Elvannak vele, aztán kész.

Ez azért van, mert az ajándékozás kényszer lett, a médiákban is csak azt sulykolják, hogy ajándék nélkül nem is szeretheted a másikat. Ezenkivül az embereknek sok mindene megvan, és amit régen adtak, az ma már nem ajándék. Gyerekkoromban ha kaptam egy cipöt vagy egy pulóvert, az nagy ajándék volt, ma ezt megveszi mindenki magának. Ugyanez érvényes a többi klasszikus ajándékra is (zsebkendö, zokni, nyakkendö, parfüm).

Nálunk a családban leépitettük az ajándékozást, illetve alkalomhoz kötötten egyáltalán nem adunk semmit.

Ha valamit látok, aminek a párom örülne (és belefér a lehetöségekbe), akkor azt ott rögtön megveszem és odaadom neki, de alkalomra csak annyi van, hogy közösen eszünk egy finom ebédet/vacsorát, és örülünk annak, hogy együtt vagyunk.

A gyerekeknek amig kicsik voltak, vettünk olyasmit aminek örülni tudtak, de középiskolás kortól inkább pénzt kaptak ha nem volt valami kivánságuk - és igy tudtak gyüjteni olyan nagypbb dolgokra, ami a normál keretekbe nem férne bele (pl. laptop, jogositvány, fényképezögép, stb).

Igy az ünnepek kellemes légkörben telnek, elötte senki sem idegeli magát meg a többieket ajándék miatt, nincs rosszul kiválasztott dolog, és tudunk a családi együttlétnek örülni.

Szerintem az emberek nem foglalkoznak eleget a szeretteikkel. Számomra elképzelhetetlen, hogy az ajándékozás nyűg. A legeslegjobb érzés, hogy karácsony előtt két-három hónappal már lesem, mire vágyik valaki és igyekszem azt adni neki. Ráadásul nulla keretből :(

Sokan meg csak kötelező feladatnak érzik ezt, az ilyenek inkább ne adnának ajándékot...

Ez ember fuggo... en peldaul nagyon jol keresek es ezaltal elobb-utobb mindent megveszek magamnak,amire vagyom, szoval azt szeretem,ha nem koltik ram a szeretteim a penzuket,de ok ragaszkodnak hozza,h adjanak valamit ugyhogy iden karacsonyra pl Anyukamtol azt kertem,h susson nekem barackos-turos retest (mert alt. sima turost sut es mas nem szereti barackkal),en ilyen dolgoknak szivbol tudok orulni es o is boldog,h a kedvemre tehet!

Szerintem az ajandekozas egy nagyon szep es fontos dolog, ami nem feltetlenul kerul penzbe, ugyhogy szerintem nem szabad hanyagolni,mert fontos szerepet tolt be az emberi kapcsolatokba.