Tartanátok apátokkal a kapcsolatot, ha ő nem támogat benneteket anyagilag, miközben megtehetné?
Már felnőtt vagyok, diploma után és jelenleg munkát keresek (sajnos egyelőre kisebb sikerrel). A szüleim elváltak, apám a feleségével él, aki 10 éve nem hajlandó dolgozni, illetve semmit nem segít otthon a háztartásban. Apám nem is szereti már, folyamatosan ismerkedik mellette más nőkkel. Eljár velük szórakozni, utazgatni, tehát élvezi az életet. Ráadásul évekig náluk lakott a felesége fia is, aki szintén nem segített otthon semmiben, csak a külsejével volt elfoglalva. Apám ki is fizetett neki két plasztikai műtétet.
Ezek után nekem idedob havi 20 ezer Ft-ot, aminek persze örülök, de tudom, hogy ennél többel is simán tudna támogatni. És nem mártírkodásból mondom, de ez a 20 ezer nem szórakozásra meg cipőkre megy el, hanem ebből szoktam élelmiszert venni és kifizetni a netet. Turkálóban vásárolok és azt is csak akkor amikor már muszáj, mert egyszerűen másra nem telik. Egy db táskát hordok, az is olyan, amit egy rokonomtól kaptam használtan.
Ha apámnak nem lenne pénze, egy szavam nem lenne, de így eléggé haragszom rá, hogy ő szórakozik, nekem meg nélkülöznöm kell.
Az új feleség és a fia, egy hányinger.
kb.és akkor még nagyon szépen fogalmaztam.
Mi az, hogy mi közöm van hozzájuk? Nem távoli rokonom, hanem az apám...És igenis számít, hogy pl. annak a srácnak kifizette a műtéteket, mert szerintem tökre nincs rendben, hogy egy szépészeti műtét fontosabb legyen, mint az, hogy a saját gyerekével mi van.
A támogatásról meg annyit, hogy ha a gyerek rászorul és a szülő megteheti, az a normális, hogy kisegíti, akkor is, ha az már elmúlt 18 éves. Ugyanígy fordítva is, ha anyukám rászorul felnőttként anyagilag és én jobban keresek, biztos, hogy fogok neki segíteni és nem intézem el annyival a dolgot, hogy intézd el, felnőtt vagy már...
De úgy látszik én jöttem másik bolygóról, mert itt az a normális, ha betölti a gyerek az x évet, onnantól kezdve lehet rá tenni, majd valahogy megoldja (vagy nem), de már nem a mi dolgunk. Hát érdekes hozzáállás....
"Ugyanígy fordítva is, ha anyukám rászorul felnőttként anyagilag és én jobban keresek, biztos, hogy fogok neki segíteni és nem intézem el annyival a dolgot, hogy intézd el, felnőtt vagy már... "
Mi van ha nem anyukád hanem apukád szorul rá?
Anyukáddal élsz? Mert ha igen akkor bőven elégnek kell lenni 20 ezernek.
Anyukámmal élek igen, de nem elég bőven a 20 ezer, mert ő nem keres sokat és abból a fizetésből élünk. Azzal próbálok segíteni, hogy a 20-ból bevásárolok élelmiszert és kifizetem a net számlát. A semminél ez is több. Illetve egy korábbi munkámból volt megtakarított pénzem és egy ideig abból éltünk, feleztük a rezsit meg egyéb kiadásokat. Csak ez a munkahely megszűnt és most nincs semmi.
Apukámat meg ezek után miért is kéne támogatnom? Ha ő nem teszi meg. Erről beszélek, hogy oda-vissza kell működnie szerintem. Ráadásul csak a nyugdíja 400.000 lesz, anyukámnak meg jó ha 60.000.
Én azért megpróbálnék vele beszélni.
Az önkéntes munka jó ötlet, sok embert megismersz és később jól mutat az önéletrajzban. Én is dolgoztam így egy ideig, aztán 3 éve annál a nőnél felvételiztem akivel egy csoportban voltam anno. Megkaptam a munkát (nem csak emiatt, minden feltételnek megfeleltem - ahogy sokan mások is...).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!