Hány évesen költöztetek el otthonról? Szüleitek, hogy viselték? (A többi lent)

Szintén 18 voltam, amikor elköltöztem. Először mondták, hogy dehát náluk minden megvan, ami kell nekem, ott az összes bútor, meg meleg kaja. Egy ideig még kérdezgették, hogy biztos jól átgondoltam-e, de amikor látták, mennyire kisimultam, túllettek rajta. Sőt, sokkal jobb a viszonyom velük mostmár, nem egymásra adjuk ki a napi dühöt, hanem ha átmegyek, akkor beszélgetünk egy jót meg kajálunk, tévézünk. Szóval nekem nagyon jót tett, meg az se utolsó hogy másfeles lakásban laktunk négyen, most meg ugyanekkorában ketten vagyok egy lakótárssal, kicsit több a magánszféra. Szóval ne aggódj, megbarátkoznak ezzel, főleg hogy kis faluból vagy, onnan persze hogy mindenki szeretne kiszakadni. Szóval csak bátran! De azért gondold meg, hogy mennyi kiadásod lesz, és azt hosszútávon is tudod-e fizetni, úgy válassz lakást / szobát, hogy olcsó legyen, ne lehessen trükközni a szerződéssel, meg fenntartani se legyen egy vagyon. Arra is készülj fel, hogy az új lakásban majd neked kell megoldanod, ha kimegy az áram, nincs fűtés, meg hasonlók, nyilván nem te fizeted a szerelést hanem a tulaj, de akkor is neked kell intézkedned, szóval ez egy csomó plusz feladat, amire a szüleidnél nem kellett eddig gondolj, mert ők intézték el valószínűleg.

Szóval bátran de okosan!:)

Én 17 évesen költöztem el. Nem volt más választásom, a szüleim kidobtak azzal a szöveggel, hogy szakmát szereztem menjek dolgozni.

Így végül is az összes kérdésedre megadtam a választ.

Jó tanács:

Angliai egyetemeket felejtsd el, ha nem támogatnak a szüleid. Egyrészt az oktatás Angliában nagyon drága (a fiam szakmát tanul ami 3 éves és évente 1300 fontba kerül, mert elmúlt 21 éves. 19 éves kortól minden oktatás fizetős) De ha tudnál is ingyenes egyetemet, a szállás, étkezés nem olcsó..Szülői segítség nélkül nem fog menni.

Ha már egyetemre akarsz menni akkor válassz magyar egyetemet ami ingyenes, és nagyon jók.. Külföldre menni ráérsz akkor amikor már van megfelelő nyelvtudás, van szakmád, és van gyakorlatod..

24 évesen költöztünk össze a párommal, ennek már 12 éve.

Anyu nem volt oda az ötletért, de feldolgozta :-). Szerintem se menjél külföldre, anyukád meg bele fog törödni, hogy elmész esetleg Pestre.

Én 21 éves vagyok és fél éve költöztem el.

Én csak az anyukámmal éltem együtt, de a belvárosban. Nagyon csúnyán ordibálások közepette pakoltam össze a cuccaimat (második alkalom volt hogy kirakott otthonról). Jelenleg a párommal élek és nagyon jól megvagyunk. Azóta a kapcsolatom anyummal javult, mert tudja milyen ha nem vagyok. Nagyon rosszul viselte, erős nő, egedzette az élet, az elveszítésem viszont porba döntötte, egy hétig csak altatóval tudott aludni, stb. (ezt a húga mondta el nekem, ő soha nem mutatná előttem ilyen gyengének magát).

A veszekedés amikor még nem volt és én elakartam költözni ő is könyörgöt hogy ne tegyem, de csak azért, mert ő azt akarta hogy az iskolát fejezzem be, utána éljem az életem csak.

Hallgatnom kellett volna rá. Második éve egy szar munkahelyem van, ahova sírva járok be már. 4-kor kell kelnem hogy beérjek, utána még esti iskola, este 10-re érek haza. Kimerülök tőle és nem is keresek jól.

Dolgoztál már? Van valami alapod amire támaszkodhatsz? Jól beszélsz angolul? Nagyon jól kell befejezned és megcsinálnod az érettségit itthon! Türelmesnek kell lenned! Első az iskola, utána ha van pénzed is, tapasztalatod a munkában, akkor esetleg elgondolkodhatsz külföldön. Sok ismerősöm ment ki, több mint a fele jött vissza, mert iskola mellett kell a munka, nem támogatták őket a családjuk.

A veszekedések...én az anyámmal...hát nem kell bemutatni. Ha ordibál és reagálsz azt mondja maradj csöndben és nem érdekli a véleményed. Ha nem szólsz semmit, akkor az a baj hogy nem figyelsz.

Ez egy olyan dolog amin sok ember esik tl. Vedd úgy, hogy ez egy próba az élettől! Ha túléled, jól végig csinálod, a jutalmad sok-sok év múlva a saját, nyugalmas családod lesz. A kedvesed, akinél megnyugvásra találsz, és később a gyermek, akinek mindazt megadsz ami neked nem adatott meg. Nekem legalábbis ez a nyugtató pont, ez is volt mindigis. A saját, az én családom gondolata.

Az hogy faluban élsz...világot szeretnél látni. Rendben van, érthető, de ne feledd, előbb tegyél le valamit az asztalra! Fiatal vagy/fiatalok vagyunk még, bőven fogod tudni még élvezni az életed!!!

Ne kövessed el az én hibámat! Jó érettségi-némi anyagi háttér és csak ezek után külföld!

Elolvastam a linkedet. Olvasol, főzöl, stb. Most lehet hogy azt hiszed ez nem jó. Én, ha ezt tettem volna, előrébb lennék, igazi csaáldanya. De nem tudok főzni, csak most kezdtem el tanulgatni. Rengeteg jó alapod lesz a saját élet elkezdéséhez!

Öngyilkosságon jár az eszed? Én megpróbáltam...az eredménye az, hogy élek, és több hónapnyi agyturkászás és gyógyszer tömegeken vagyok túl.

Nem jó semmire ha eldobod magadtól az életedet!

Minden rossz után jön valami jól, éld túl és hidd el, minden jobb lesz!

Én mielőtt elköltöztem, a veszekedést egy levél váltotta ki, amit anyámnak írtam, mivel soha nem hallgatott meg. Akkor úgy reagált rá hogy mindent szétvert alakásban ordibált és elküldött. Ksőbb rájött a levél üzenetére és arra, mit tett. Én megbocsájtottam mindent neki és jóban vagyunk. Persze kérlel hogy menjek vissza haza, de én már elkezdtem a saját életemet a párommal (akit amúgy a munkahelyemen ismertem meg).

Majd ha munkát vállalsz, többet lehetsz emberek között, és ha olyan helyre kerülsz, meg lesznek a barátaid is.

Nekem nincs egy se, de én soha nem hittem a barátságban.

Mindig úgy gondoltam, hogy a legmegbízhatóbb ember, akire bármikor támaszkodhatok, az én saját magam vagyok!

Haverjaim is alig vannak, de a problémáimmal soha nem fordultam máshoz, hisz helyettem senki nem fogja megoldani...

Nem tudom segített e bármit is a válaszom...de tarts ki, hidd el ahogy felnőtté válasz, minden jobb lesz, és emellett, már ha megfogadod 1-2 tanácsom, a családod is szeretőként melletted marad, ugyanakkor a saját életed útjára léphetsz!

Tanácsok az elköltözéshez:

Ne hagyd magad ellágyítani, könyörgéssel, sírással, stb. Öleld meg Édesanyádat, mondd el neki, hogy nagyon szereted, és a körülményekhez képest annyiszor fogod látogatni ahányszor csak lehet, de te ezt szeretnéd, és ezt is fogod csinálni. A sírással csak mindkettőtök helyzetét nehezíti meg, ráadásul olyanért sír, ami nem fog megváltozni, akármit mond.

A világlátásról.

Van egy ismerősöm, aki idén felvételizett angliai egyetemekre.

Külföldieknek külön speckó nyelvvizsgával kell rendelkezni, plusz maga a szakmai felvételi előtt is írniuk kell egy a nyelvtudásukat felmérő speciális tesztet, ami nagyon nehéz, és csak 85% feletti eredménnyel lehet továbbmenni, hogy a szükséges tárgyakból megírhasd a felmérőt.

A jelentkezéskor el kell nekik küldeni minden eredményedet, ami alapján ők visszaküldenek egy egyedi "ultimátumot", hogy miből minimum hányas érdemjegyet kell elérned érettségin, minimum milyen év végi átlagod legyen, és ezen kívül jönnek a nyelvi- és szakmai követelmények az egyetemhez.

Ha az érettségiket és az év végi bizonyítványokat nem úgy teljesíted, ahogy ők megírták, akkor a továbbiakban buktad az egészet, nem tartanak igényt rád tovább.

Eleve úgy kezdődik, hogy miután a jelentkezést leadta, egy-két hét múlva mindhárom intézménytől felhívták (!) telefonon, és szépen elbeszélgettek vele, hogy miért akar idejönni, meg úgy egyáltalán. Itt volt az első nyelvi szűrő. British english-t megérteni telefonon keresztül nem semmi, hát még normálisan válaszolgatni mondjuk egy egyetemi rektorhelyettesnek... Tehát ha itt mekegés-makogás van, akkor nyilván megköszönik a jelentkezésedet, és tisztelettel elutasítanak.

Ehhez nagyon nem elég a középfokú C nyelvvizsga, és a gimis alap nyelvoktatás. Te hogy állsz az angollal?

A kinti költségek. Ismerős is ösztöndíjjal ment, de a családnak jócskán hozzá kellett tennie. Kint ugyan lehet munkát vállalni, de vigyázni kell, mert ha nem úgy teljesítesz, ahogy kell a suliban, akkor azonnal ugrik az ösztöndíj.

Szóval ami kell:

- magasan átlagon felüli nyelvtudás

- kiemelkedő (!) tanulmányi eredmény, főleg azon a területen, amit tanulni szeretnél majd

- rengeteg pénz

- sokat jelent, ha vannak jó versenyeredményeid a téged érdeklő tárgyakból, esetleg élvonalbeli sportoló vagy jó eredményekkel, vagy sok önkéntes/közösségi munkát végzel/végeztél

Ha ezek nincsenek meg, akkor inkább Magyarországon kezdj olyan fősulit ami érdekel, onnan nagyságrendekkel könnyebb kijutni külföldre. Magyarországon belül is el lehet költözni Édesanyádtól, akkor talán neki is kisebb sokk lenne :)