Mennyire fontos neked a családod véleménye?

Igazából egyáltalán nem érdekelnek. Az én életem, úgy élem, ahogy nekem jó. Az én lakásokómat, szobámat úgy rendezem be, ahogy nekem jó. Mindig meghallgatom a véleményüket, van, hogy igazat adok nekik, de összességében én döntök. Nem érdekel a hiszti (szerencsére anyámat sikerült leszoktatnom róla), sem a teátrális nagyjelenetek hada.

Olyan nincs, hogy ne tudnék dönteni. Nem hagyom befolyásolni magam olyan dolgokban, amiken sok minden múlhat. Hiszek abban, hogy minden helyezetből ki tudom hozni a legjobbat, ha pedig tévedek... Hát, ez is benne van a pakliban. Az ember az élettől kapott pofonok által lesz egyre bölcsebb, tapasztaltabb. Persze amint pofára esel, jönnek a kedves rokonok az "ugye én előre megmondtam"-rizsával, és igazuk van. Tényleg megmondták, de ha mindig mindenben hallgatnánk a rokonokra, akkor én pl. most nem élnék boldog házasságban, nem mertem volna bevállalni a külföldre költözést (ahol megtaláltuk a számításunk), mert a túlféltő család mindig mindenről le akart beszélni, ezt pedig az "én vagyok az idősebb, én jobban tudom"-jellegű szöveggel támasztották alá. Hát, van, mikor az idősebbek is mondanak hülyeségeket...

Szóval én általában magamra hallgatok, és csak másodlagosan érdekel a családom vagy a barátaim véleménye. Eddig úgy tűnik, jól is van ez így.