Mennyire néznétek jó szemmel ha barátnőtök/feleségetek a szülőszobán a legjobb barátnőjével szeretne lenni, nem a párjával?

Bolhából, elefántot.

Hogy is volt tegnap az a kérdés, hogy a nők kreálnak mindenből problémát?...

Hát halljátok, gratulálok ahhoz, hogy ha nekem jó volt, hogy a barátnőmmel voltam, a férjemnek jó volt, akkor mi baja ezzel azoknak a savanyú embereknek, akik ezt képesek lepontozni.

Szüléskor ne az legyen velem, akit a legjobban szeretek, hanem az, akitől a legtöbb segítséget kapom. És nekem az nem a férjem. NEkem fontos volt abban a néhány órában, hogy ne azzal kelljen törődnöm, vajon jól van-e, bírja-e még, hanem magamra figyeljek. Ő pont így látta, ezért nem is akart bejönni. Az orvosomtól meg külön rendes volt, hogy (bár pénzt nem fogadott el, mert kollégák voltunk) addig nem hagyta a folyosón a kezét tördelve ücsörögni, hanem kávéztak és tévéztek az orvosiban.

Sajnálom, hogy mostanában szinte elvárás lett az apás szülés, ami az esetek jó részében nem jó vagy az apának, vagy az anyának, vagy egyiknek sem, de hát mit szólnak az ismerősök.

csak a saját véleményemet/érzéseimet tudom leírni.

nos, nekem is fura lenne ha a párom a szülőszobára elkísérne. oké, annyiban talán pozitív a hatása, h látja milyen fájdalmakat élek át, talán meg is érti, h nem egy teadélután ez a szülés, és együtt leszünk részesei a csodának, mikor a közös babánk kibújik a pocakból. (csöpögős lányregény vége :D)

annyiban viszont negatív, hogy méltatlan helyzetben lát, esetleg kiabálok vele, mert annyira elveszi az eszemet a fájdalom, szegény csak sajnál, de érdemben nem tud annyit segíteni, illetve olyat lát, ami később nem lesz jó hatással a szexuális életünkre.

legszívesebben anyukámat látnám magam mellett, hiszen ő már átélte egyszer ugyanezt, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót (bár nekem anyum azt mesélte, h úgy ugrottam ki mint a pezsgősdugó :D), és olyan segítséget tud nyújtani, ami enyhíti a fájdalmakat, félelmeket. nagyon jó a viszonyunk, előtte nem ciki semmi, bár a párommal is láttuk és támogattuk már egymást húzós EÜ. bajokban.

hogy ne érezze magát egyikük sem kivételezettnek, lehet hogy a végső döntésem egy (sajnos nem tudom a pontos nevét) szülést segítő hölgyre esik, aki ismeri az apró trükköket amitől könnyebb végigcsinálni azt a néhány órát.

persze majd a párom véleményét is kikérem, mutatok neki videót (hiszen nem mind1, h mire mond igent), és adok neki gondolkodási időt a végleges döntésre. ha ő maga dönt úgy, h nem szeretne bent lenni, akkor természetesen nem erőltetem.

abban biztos vagyok, h nagyon jó apa lesz, és még a kakis pelenkát is mosolyogva cseréli majd :D