Kis gyerekkel hogyan találtál új párra? Milyen a gyerek kapcsolata az új "apukával"?

Aznap ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, mikor kiderült, hogy várandós vagyok. Egy vonaton találkoztunk, és remekül beszélgettünk. Akkori örömömben mindenkinek elmondtam, hogy babám lesz, neki is. Arra lakott, ő is, amerre én, és hazakísért, miközben beszélgettünk. Aztán 4 hónapos volt a pocakomban a pici, mikor kiderült, hogy az én nagy-nagy szerelmemnek felesége van. Puff neki, összetörtem. Persze egyből szakítottam, nem akartam csak második lenni. Ettől függetlenül persze a gyermekemmel szemben is korrekt akartam lenni, nem akartam a nevében dönteni, mi legyen az apjával, így időnként mikor összefutottunk, próbáltuk megbeszélni a kicsi dolgát. Megszületett, és abban maradtunk, hogy nem fizet gyerektartás, de nem is találkozhat vele az "édesapja". Ha a gyermeke kíváncsi rá, el fogom vinni hozzá, joga van megismerni, ha akarja. De a felesége miatt nem akartam, hogy bármikor is elvigye, meg ilyenek. Azért találkoztak azóta, de a kicsi nem tudta, hogy az apukájával beszél. 4 hónapos volt a lányom, mikor a focipályán voltam (ott szokott találkozni egy elég vegyes társaság. Kicsi gyerektől kezdve tini lányokon át, felnőtt férfiig mindenkinek volt ott helye, és jól éreztük magunkat. Nem tudom, hogy alakult ez így kis, de remek banda csapódott össze, figyeltünk egymásra, és mind a felnőttek, mind a gyerekek nagyon jól érezték magukat.) Nos, odacsapódtam én is a napi sétákon. Oda járt ki minden nap az a férfi is, akivel beszélgettünk a vonaton. Már nem emlékeztem rá, de ő állítólag csupán miattam járt oda. Volt egy barátja, aki közel lakott hozzám, és ő elmondta neki, hogy nincs már a képben a gyermek apja. Így elkezdett utánam járni. Ott beszélgettünk, összejöttünk, és persze kiderült, hogy már ismerjük egymást. Azóta is együtt vagyunk. Összeházasodtunk, és már a második közös gyermekünket várom. A lányom immár 12 éves, és jól megvan az apjával. Persze már tudja, hogy az apja "csak" nevelőapja, de semmi változás nincs. Igazából mindig is apásabb volt. Nagyon jól megértik egymást.

Ne új apukát akarj keresni, gyereknek van apja nem őt hagyták el hanem téged.

Nem feltétlenül van így. Az én anyósom (Isten nyugosztalja) ugyanúgy szerette a lányom, mint a később született már közös fiúnkat. És soha nem tett különbséget. Sőt! a kislány, mivel mindig is szeretett volna még egy lányt, de neki már nem lehetett, ez miatt még közelebb is állt hozzá. Jobban el voltak. A fiamat is szerette (a vér szerinti unokáját) de a gyerek mindig örökmozgó volt, és nem állt meg vele sütit sütni, meg ilyenek. Viki meg igen. Együtt sütöttek- főztek, kirakóztak, babáztak. Szóval ki lehet fogni rosszat is, de szerencsére olyat is, aki normális.

Ja, 4-es, és 7-es voltam.