Hozzátok mehetnek bejelentés nélkül a rokonok? És telefonon hivhatnak éjjel-nappal (nem sürgős mondanivalóra értem)?

Miért csinálsz ebből problémát?

Miért vagy ilyen határozatlan? Ez miért kérdés?

A ti életetek. Úgy szabályozzátok, ahogy nektek tetszik.

A többieknek ehhez kell alkalmazkodni és kész.

Anyósodat ne te rakd helyre, hanem a párod!

anyám bármikor jöhet, hívhat, mert tudom, hogy ok nélkül sosem zargatna. öcsém meghívás alapján, de ha erre jár, felhív, és itthon vagyok, akkor egy kávé jut neki is :)

anyós még életében nem járt nálunk, pedig 5 éve együtt élünk. viszont a párom részére önkéntes ébresztőszolgálatot működtet, ami úgy néz ki, minden áldott kb...ott hétköznap reggel 7kor csörög az emberem telefonja, és anyuka ellenőrzi, h felébredt-e már. még szerencse, h nem pattan villamosra, és állít be egy gőzölgő kávéval és croissanttal :) annyi pozitívuma van a dolognak, hogy még egyikünk sem késett reggel a munkából :)

nem vagyunk egy nagy rokonozós barátkozós párocska, de ha mondjuk összefutok véletlenül egy olyan ismerőssel, akit 1000 éve nem láttam, és mindketten ráérünk, akkor felhívom magunkhoz egy üdítőre :)

Sajnos nem tudok olvasni, csak írni.

Ha nem lennél határozatlan, akkor nem kérdezted volna meg.

Mivel határozatlan vagy, ezért igazolást, és mintákat keresel a viselkedésedre, hogy jól cselekedtél-e, mivel magad nem tudod eldönteni.

Ez nem baj, csak ezen nem kell megsértődni, hanem fel kell vállalni, amit cselekszel és fel vállalni a kritikát is.

Úgy gondolom, hogy nem az a cél, hogy engem sértegess (mivel ez céltalan, hiszen nem is ismersz), hanem az acél, hogy megoldást találj a problémádra.

Segíteni próbáltam. Vállald önmagad. Vállald azokat a szabályokat, amely szerint élni akarsz.

Vagy ne vállald, de akkor ne nyivákolj.

Ennyi.

Továbbra is engem próbálsz sértegetni és nem a problémáddal foglalkozol.

NEM NEKEM VAN PROBLÉMÁM, HANEM NEKED!

Az jut eszembe, mint ami a "VUK" rajzfilmben valahogy így elhangzott: "Hát nem érti, hát nem érti, hogy magyarázzam meg..."

Azt kellene megértened, hogy hiába gyűjtesz mindenféle szituációkat, hogy másnál mi hogyan működik, az NEM a te életed! Nem a te szabályrendszered.

Mindenki máshogy tolerálja az adott problémát. Ami neki hétköznapi eset, az neked probléma és fordítva.

Nem mások határozzák meg a te tűrő képességedet, hanem saját magad.

Ha most 114-azt írják, hogy náluk hétköznapi eset, hogy az anyós éjjel 12-kor telefonkonferenciát tart a családdal, akkor jól érzed magad?

Most a válaszokból meghatározod az átlagos időpontot, amíg lehet téged hívni este?

Ez hülyeség.

Ez ember kialakítja a SAJÁT értékrendszerét, ami neki jó.

Ehhez igazítja a barátokat és családtagokat és elvárja tőlük, hogy ez betartsák. (ezt nem csak durván lehet megtenni, hanem szép szóval, de következetesen).

Cserébe a családtagjai, barátai által kialakított értékrendhez igazodik, amit ők állítanak fel.

Ha ezt megérted, akkor nincs kérdés sem.

Hozzám nem jöhetnek. De mivel egy telken élek az anyukámmal, ezért hozzá jönnek, és azt hiszik természetes, hogy majd én is ugrok anélkül, hogy előtte megbeszéltük volna. Hát nem. Simán megmondom nekik, hogy azért mert anyukámmal beszéltek, még nem jelenti azt, hogy hozzám is jöhetnek, nem gyerek vagyok aki az anyjához nőtt. Ha akarnak valamit tőlem is, szóljanak nekem.

Hívni hívhatnának bármikor de az nálunk nem szokás annyira.