Mit csináljak apukámmal? Hogyan érhetném el hogy ne legyen ilyen?
14 éves lány vagyok és apukámnak ma szóltam hogy megyek Pestre sulit látogatni és erre kiakadt.Mondtam neki hogy egy barátnőmnek az anyja velünk lesz(ekkor még nem volt gond).
De változott a terv és az lett hogy a mamája jön elénk a nyugatiba.Erre apu mondta hogy milyen hazudós vagyok,meg szemét ku*va,takarodjak el itthonról,gyűlöl stb......Hoztam igazolást is hogy ott voltam de nem hisznek nekem akkor sem.
És ilyenkor 3-4hónapig nem szól hozzám és ha hozzám is szól annyit hogy mekkora ribi vagyok.
Tudom hogy félt meg minden de ő mondta hogy Pestre mennyek tovább tanulni,és mikor oda jutok nem enged egyedül.
Meg én is hibás vagyok mert régen volt olyan hogy azt mondtam suliba vagyok közbe csavarogtam:S
És nagyon szégyenlem de azóta nem hisz nekem.
Valószínű nem csak veled van a baj. Viszont ha tényleg ilyen, akkor csak jó lesz neked, ha Pestre jössz suliba (tapasztalat, tesómmal mi is ezt csináltuk, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok). Ezt a kis időt bírd ki, és tanulj ezerrel, hogy mindenképp felvegyenek.
Szorítok neked!
javítok: ez nem olyan bűn ami nem megbocsájtható
egyébként 20/ L
Minél idősebb leszel, ezzel a reakcióval előbb-utóbb eltávolít magától téged az édesapád!
Óriási felelőtlenségnek tartom ilyen stílusban beszélni a saját lányával!!! Megmondom őszintén, engem felháborított.
Az ő stílusán nem hiszem, hogy tudnál bármit is változtatni, a hozzáDállásán viszont valamennyit talán tudsz te is, igen.
Valamennyit a helyzet szerintem akkor fog javulni, ha nem durcáskodsz vagy hallgatsz, hanem (ha kell többször) megpróbálod felvenni vele a normális hangvételű kommunikációt. Ülj le vele szemben, és mondd neki, hogy komolyan és őszintén szeretnél vele beszélgetni. Kibeszélhetnétek, hogy megbántad már, hogy annak idején becsaptad őt. Ha ilyen konok ember, mint amilyennek leírtad, valszeg nem fog első alkalommal komolyan venni, de szerintem próbáld meg jó sokszor. Majdcsak feltűnik neki, hogy komolyan közölni akarsz vele valami fontosat. Ha szeret, előbb-utóbb megnyílik.
De tényleg ne csapd be őt többször!!! Ha mégegyszer eljátszod a bizalmát, sokkal nehezebb lesz újra jóban lennetek!
Számíts arra, hogy talán hosszabb időt fog igénybe venni a bizalma visszaállítása!!
Édesapádnak is tudnék tanácsot adni, de az már más kategória.
21:29-es vagyok ismét.
Még az jutott az eszembe, hogy olyan hasonló esetekben, mint amilyen a Pestre-menetel volt, tájékoztasd őt előre! Rögtön, amint megtudtad az új helyzetet! Erre akár ígéretet is tehetnél neki.
SOHA NE UTÓLAG TUDJA MEG (pláne ne utolsóként)!!! Gondolom van mobiltelefonotok. Ha nincs, akkor is van telefonfülke stb... Ha szándék van, megoldás is van.
Jelen esetben ezt már nem lehet, de tudnál barátnőd anyukájának szólni, hogy hívja fel apádat, és mondja el ő is, hogy miért nem volt veletek!
Mellesleg, ha belegondolok, hogy éppencsakhogy kamaszodó lányom tudtom nélkül vonatozgat barátnőjével, hát.... én sem lennék boldog. Mindamellett, hogy nem zavarnám őt el otthonról.... De lényeg, hogy nagyon aggódnék! Évekig vonatozgattam, s a Nyugati sem egy "óvodai" környezet!
Másrészt, ha jól sejtem, apád nem először követel meg tőled ezt-azt. Gondolom tartasz is tőle egy "kissé". Azt is el tudom képzelni, hogy pont emiatt halogathatsz elmondani neki dolgokat. De hidd el, ezzel pont az ellenkezőjét éred el! Inkább szólj neki minden esetben! Ha tudja, hogy tájékoztatod őt (jó s rossz dolgokról is egyaránt), ha jobban átlátja életedet, akkor közelebb kerültök egymáshoz. Akkor ő is jobban fogja remélhetőleg tudni apaként, milyen, s mekkora követelmenyeket állítson fel neked.
21:47-es vagyok ismét
Hát igen, elég nehéz így bármit is ajánlani....
A nálatok kialakult helyzetről nem te tehetsz, viszont te vagy az egyik szenvedő alanya.
Nem tudok most jobbat ajánlani, mint amit fent írtam. Ha ez a helyzet, akkor tényleg nagyon fontos, hogy ne kallódj el!
Lehet, hogy nem lesz türelme végighallgatni téged problémáidról. Ettől függetlenül az olyan helyzeteket, ami arról tájékoztatja őt, hogy merre jársz, kivel vagy, mit csinálsz, mikor érsz haza, szerintem mondd neki el időben!
Valszeg nem ő lesz mostanság a lelkipartnered. Furán hangzik, de ehhez még neki is fel kell nőnie....!
Nem tudok jobbat ajánlani, mint hogy türelem! Hamar elmegy néhány év, amikor már önálló lehetsz, s nem kell mindenről beszámolnod. De addig a legfontosabb, hogy ne kallódj el! Sok tinédzser ilyen körülmények között máshol keres vigaszt, olyan helyeken, olyan emberektől, akik majd jól kihasználnak, ha nem rosszabb...!
Apukádnak ezt látnia kéne, nem pedig megvernie, s elriasztania magától..., de ehhez neki is át kellene látnia ezt a helyzetet...
Fontold meg amit előző válaszaimban írtam, mert még ha nehéz is, még mindig ez a legjobb megoldás, hogy ne gyertek mindannyian egész családostul ki nagyon rosszul ebből a helyzetből.
S mégegyszer, ha lelkitársad nem lehet az apukád, próbáld meg azzal megtisztelni, hogy tájékoztatod őt. Nem akarom ismételni magam, fent már leírtam, mire gondolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!