Nektek milyen érzés lenne, ha az egyik szülő mindig hangsúlyozná nektek, hogy mennyire nincs pénz?
19 éves vagyok, jelenleg még tanulok. A szüleim ketten keresnek maximum 140-150 ezer Ft-ot. Elég sok mindent kell fizetni, így tudom, hogy kevés pénzünk marad, de nekem annyira rosszul esik, hogy anya mindig nekem mondja, hogy már csak x Ft-unk van egész hónapra és nem tudja, hogy jövünk ki. Tudom, hogy ilyen a helyzet, nem is kérek soha semmit, amit tudtam azt megvettem magamnak a nyári munka pénzemből, kifizettem a sulim egy részét, bérletet is megvettem magamnak, ennyire telt, de tudom, hogy ez is segítség. Annyi tervem lenne, hogy miket szeretnék tanulni, vagy miket szeretnék elérni az életben, de nagyon rossz érzés, amikor a szüleim mindig ezzel jönnek nekem, hogy nincs pénz, mintha én nem tudnám. Próbálok diákmunkát találni, de a kisvárosban ahol tanulok, nem sok lehetőség van, ha van is, akkor nem hosszú távú, hanem maximum 1-2 alkalom.
Ti mit éreznétek, ha mindig kihangsúlyoznák nektek ezt a nincstelenséget?
Nem értem az itteni válaszadók nagy részét. Szerintük normális, ha egy szülő vasfegyelemmel neveli a gyerekét, ha dagadt disznónak nevezi, ha szexel mellette, vagy ha azt sulykolja bele, hogy nincs pénz. Pedig ezek mind-mind olyan pszichés problémákat okoznak, hogy ajaj.
A kérdező 19 éves, de van egy olyan érzésem, hogy egész életében ezt hallgatta. És tényleg nem tesz jót az embernek, mert ha valaki folyton ezt hallja, az szorongásban kezd élni. Én is konkrétan rettegek most, pedig már hozzá vagyok szokva az éhezéshez.
Én vagyok az #5.
Ha se béke, se pénz akkor jobb ha nem maradsz ebben a családban.
Még annyi, hogy talán azért mondja anyukád mindig neked, mert téged gondol egyedül annyira érettnek a családban, hogy ezt felfogd.
Legfeljebb mondd meg neki, hogy zavar és pénzügyekről ne beszéljetek egyáltalán. Jó esetben lesz témátok ezután is.
Üdv a felnőttek világában.
Biztos, hogy nagyon rossz lehet ezt hallani, de abban is biztos vagyok, hogy nem rosszindulatból mondja ezt anyukád, hanem egyszerűen már tart annyira felnőttnek, hogy beavasson téged is a család kiadásaiba. Mint ahogyan vagy is már annyira felnőtt, hogy ne gyerekként érzékenyen kezeld ezt a kérdést, hanem felnőtt módjára. Ne azt nézd, hogy ez téged mennyire zavar, hanem hogy te mit tehetnél a helyzetért.
Nem tudom mennyire vagy képbe a mai gazdasági helyzetet illetően, de azt tudnod kell, hogy a szüleid ketten egyetlen ember átlagfizetését keresik most és abból életek négyen. Nem csodálom, hogy nem bírják. A helyedben én (mint ahogy annak idején meg is tettem) főállásba mennék el dolgozni és mellett lassabb ütemben végezném a sulit (hétvégén vagy esténként vagy levelezőn). Próbáld meg magad eltartani amennyire csak lehet. Ennyi idősen már nem várhatod el a szülőktől. Kivéve ha van bőven otthon lóvé. De nincs!
Köszönöm a válaszaitokat! Sajnálom, hogy közületek is ennyien ilyen nehéz helyzetben voltak/vannak. Tudom, hogy ennyi idősen már nem lenne szabad, hogy lelkileg ennyire megviseljen, de mostanában elég érzékeny vagyok, mert a szüleim között nagyon megromlott a kapcsolat és szét fognak költözni. Ezzel is egyedül kellett/kell megbirkóznom, nem tudok róla senkivel sem beszélni sajnos.
Én nagyon szeretem a szüleimet, de a megromlott kapcsolatuk miatt néha már elviselhetetlen itthon. Nem veszekednek, de mindig nekem szidják egymást.
Mivel nagyon szeretem őket, nagyon nehéz is lenne számomra, hogy mindkettőjüktől távol költözzek, de igazatok van és valóban a költözés, valamilyen munka keresés a megoldás, aztán amint tudok, segíteni nekik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!