Nektek milyen érzés lenne, ha az egyik szülő mindig hangsúlyozná nektek, hogy mennyire nincs pénz?

19 éves vagyok, jelenleg még tanulok. A szüleim ketten keresnek maximum 140-150 ezer Ft-ot. Elég sok mindent kell fizetni, így tudom, hogy kevés pénzünk marad, de nekem annyira rosszul esik, hogy anya mindig nekem mondja, hogy már csak x Ft-unk van egész hónapra és nem tudja, hogy jövünk ki. Tudom, hogy ilyen a helyzet, nem is kérek soha semmit, amit tudtam azt megvettem magamnak a nyári munka pénzemből, kifizettem a sulim egy részét, bérletet is megvettem magamnak, ennyire telt, de tudom, hogy ez is segítség. Annyi tervem lenne, hogy miket szeretnék tanulni, vagy miket szeretnék elérni az életben, de nagyon rossz érzés, amikor a szüleim mindig ezzel jönnek nekem, hogy nincs pénz, mintha én nem tudnám. Próbálok diákmunkát találni, de a kisvárosban ahol tanulok, nem sok lehetőség van, ha van is, akkor nem hosszú távú, hanem maximum 1-2 alkalom.

Ti mit éreznétek, ha mindig kihangsúlyoznák nektek ezt a nincstelenséget?