Megengednéd a lányodnak hogy a barátjánál aludjon?
Olvastam a válaszokat a hasonló kérdésre.(amit a 15 éves lány írt)Itt én vagyok az anya.A lányom 16 éves lesz decemberben.Május ota van együtt a barátjával,aki 120 km-re lakik.Tehát nem túl sűrüen találkoznak.Eddig a fiú jött hozzánk.Ebben a hónapban volt először hogy elment a lányom is hozzájuk.Regg. ment este jött.De egy pár napja előállt azzal,hogy ha elmegy(köv.hétvégén)akkor had aludjon ott.Én egyáltalán nem szeretném,nem engedem hogy ott aludjon.A fiú nem alhat itt,mert egy ideje albérletben lakunk,ami ici-pici.Mi is alig férünk.
Azt még tudni kell,hogy eléggé akaratos a lányom,ha valami nem úgy van ahogy ő elképzelte/elképzeli,akkor duzzog,most is sírt..
Sajnos nem az a fajta akinek meglehet magyarázni,hogy nézd kislányom,látod milyen a helyzetünk....stb....
Eztcsak azért írtam le mert ebből is kiderül nem az a felelősséggel felnőttesen gondolkodó.
Kíváncsi vagyok erre hogyan reagáltok.milyen tanácsottudtok adni.Előre is köszi
Én 17 éves lány vagyok, a saját tapasztalataimat tudom leírni.
15 éves korom óta vagyok együtt a barátommal, aki jólnevelt, tisztességes családból származik, normális barátai vannak. Anyukámék már a kapcsolatunk előtt ismerték a barátait, szimpatikusak voltak nekik, tehát mindig szívesen engedtek el vele/velük. Mivel minden nap együtt voltunk, nagyon jól kiismertük egymást (persze tökéletesen sosem ismerheti meg a másikat az ember), egyre többet lehetett nálunk, és a szüleim felajánlották, hogy itt alhat. Tisztességesen csináltuk (nyitott ajtó, külön ágy), fokozatosan szoktattuk a szülőket a gondolathoz. A nemi életünk csak fél évvel később kezdődött, anyukámék tudtak róla, őszintén elmondtam nekik, hogy mi a helyzet, anya pedig segített elintézni a dolgokat (mármint nem tartotta a gyertyát, hanem fogamzásgátló, stb.). DE! Mindezek ellenére csak idén nyáron aludhattam én nála először, pedig ő szinte itt lakik már. Anyukámék meg szerették volna ismerni a szüleit, bár szerencsére bíznak az ítélőképességemben, hogy nem választok hülye barátot (valószínűleg akkor hülye nevelést kapott volna, hülye szülőktől, ha az lenne), de azért ők is meg akartak bizonyosodni arról, hogy jó kezekben vagyok. És nagyon örülök, hogy nem engedték meg egyből, csak egy év kérlelés után. A lányoddal az egyik mellékprobléma az, hogy meg kéne tanulnia, hogy ne hisztizzen, mert a fejedre fog nőni (én már megtanultam pár tasli árán, hogy mi az a téma, aminél a hiszti százszor rosszabb, mint valami hülyeség miatt, bár kinőttem már a hisztikorszakomat). Ha neked nem szimpatikus a fiú, ne engedd, főleg, ha nem ismered a családját! Az, hogy távkapcsolat, nem indok. Bár írtad, hogy valamennyit tudsz róluk, ami pláne még negatív is. Egyet tudsz tenni: ne tiltsd, magyarázd el neki, hogy fél év nem annyira sok úgy, hogy alig ismerik egymást, ha hisztizik, akkor meg hagyd ott. Nem sértegetni akarom a lányod, remélem nem bántódsz meg, de ha mindenen hisztizik, és akaratos, akkor pedig végképp nem érett még erre. Remélem senkinek nem szúrja a szemét, hogy ennyi idősen írtam ide, de a komment alapján látjátok, hogy nem egy iszákos, hazudozós, züllött gyerek vagyok, és semelyik szülőt nem kioktatni akartam, csak ha nekem lesz gyerekem, én így fogom nevelni, mert egy olyan gyereknek, akit alapvetően jól nevelnek, és tudja, mi a helyes, a tiltás inkább feszélyeket okoz a későbbiekben. Remélem tudtam segíteni, röviden összefoglalva: én biztos, hogy nem engedném. 120 km annyira nem sok, két órás út, ha azt nézem mondjuk, hogy busszal történik, vonattal meg szerintem még kevesebb.
tudod ez azért nehéz, mert öt éve hasonlót játszottam végig, csak a másik oldalról.
a barátnőm akkor 14 volt, én meg 16. én pécsi vagyok, ő makói (kb 230 km). nagyon szerettük egymást, akkor persze azt hittük örökké tart, stb.
találkozgattunk, de a szülei nem engedték hogy itt aludjon, meg azt sem hogy én ott, mivel kicsi. erre leszökött hozzánk, majdnem infarktust kaptak. bizonyos szempontból jogosan.
aztán pár hónap múlva szakítottunk. nem feküdtünk le, de azért történt ez-az. azóta egyébként az egyik legjobb barátom, azóta is többször találkoztunk, és mindketten szép emlékként tekintünk vissza rá.
a tanulság az, hogy hiába tiltották, a "rossz" dolgokat nem tudták megakadályozni, csak tönkrement a kapcsolat. lehet hogy úgyis tönkrement volna ha mindent megengednek, ki tudja.
ugyanakkor nagyon felnőttnek éreztük magunkat, és nem értettük miért ilyen "szemetek", hogy nem engedik meg.
a másik történet egy másik barátnőmmel volt. ő 16 volt, én 18. az anyukája még azt is korlátozta hogy hányszor találkozhatunk, meg mikor. ennek az lett az eredménye, hogy én akkor aludtam náluk amikor nem volt otthon, bújkáltunk, meg hasonlók. minden megtörtént, de ő nem tudott semmiről, csak amikor vége lett a kapcsolatnak, és ott állt, hogy hú basszus mi történt.
szerintem a lányod nem fog maradandó lelki károkat szenvedni ha a srác szemét is vele. a lényeg, hogy legyél vele közvetlen, mondd el neki a kockázatokat (védekezzen, csalódhat, te ezt már tapasztaltad,), de ne tarts hegyi beszédet, és ne tiltsd meg neki.
és azt se tiltsd meg, hogy nálatok aludjon a srác, mert akkor mindig el fog mászkálni a lányod. biztos meg tudjátok oldani valahogy, max meglátják mennyire kényelmetlen, és nem fognak akarni ott aludni nálatok.
tudom, most az a nehéz, hogy kezd felnőni a lányod, és látod hogy a kis barbizó kislányból valahol nagylány lett, de nem tudod elfogadni. meg nem is olyan nagylány még. valahol meg mégis. szerintem inkább légy engedékeny, magadat kíméled meg az óriási pofonoktól, őt meg a bújkálástól és dupla szenvedéstől. így maximum a srác szúr ki vele, és fordulhat majd hozzád. ha megtiltod, akkor egyedül marad, és elszakadsz tőle, soha semmit nem fog elmondani. és akkor már tenni sem tudsz majd ellene.
(előző hozzászólásomhoz még valami)
azzal, hogy a barátnőm anyukája nem engedte h találkozzunk meg hasonlók, sikerrel elérte hogy a barátnőm totál frusztrált volt, meg én is. teljesen tönkretette a kapcsolatunkat, pedig nagyon jól kijöttünk. de ezt nem lehet kibírni hosszútávon. fél év után feladtuk.
pedig semmi más problémánk nem volt egymással. egyszerűen csak sikerrel széttúrt egy olyan kapcsolatot ami tök jó is lehetett volna. így, igazából miatta borult ki a lánya. pont azért, mert meg akarta védeni. pont az ellenkezőjét érte el, mint amit akart.
szia!
nekem az az ötletem támadt, hogy engedj! de nem úgy, hogy elengeded, hanem úgy, hogy bevállalod, hogy ott aludhat nálatok. tudom, tudom pici albérlet, de mennyire pici? egy szoba? még akkor is, lehetne engedni. inkább, mint hogy elmenjen. szerintem. sajnos ha nem engeded el, úgy is megteszi, valamit kitalál. vagyis nem biztos, de el fog rajta gondolkodni, és ha jó tervet eszel ki.. a gumis ötlet is jó, egy csomag óvszert is adhatsz neki. én személy szerint hagynám hogy nálunk aludjon, elmennék otthonról, és megmondanám, hogy pl. 10-re jövök haza. így jó helyen van, és ha még a szexről is beszéltek. esetleg megkérdezhetnéd tőle, hogy hol tartanak, hogy tervezik stb. így valóban hatalmas bizalmat érhetsz el nála, és máskor is merni fog hozzád fordulni.. majd írd meg mi lett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!