Mit tehetek? Anyámék kikészítenek.
Anyámék gyerek korom óta kritizálnak. Ez azután sem változott meg, hogy "felnőttem". Érzékenyebb jellem vagyok mint Ők ez tény. A döntéseknél sokszor érzelmi dolgok befolyásolnak, viszont az egész családom realista és gyakorlatias (könyvelő, kereskedő, logisztikus a végzettségük) Én vendéglátós szerettem volna lenni vagy zenész... Képzelhetitek a fogadtatást. Egyszerűen nem tudják elfogadni hogy én érzékenyebb, érzelmesebb vagyok. Gyerek koromban is piszkáltak ezzel, hogy érzékeny vagyok és hisztis. Igazából csak szerettem volna felhívni magamra a figyelmet mert anyám állandóan a konyhában főzőcskézik, apám meg bátyám meg olvas vagy a háborúról beszélget. Ha ez nekem nem tetszett azt mondták olvassak én is. Végig unatkoztam a gyerekkoromat, amikor elfoglaltam magam az elevenebb barátaimmal akkor Őket kritizálták. Anyámék maradtak kritikusnak akkor is amikor iskolákat választottam. Amikor szakácsnak akartam menni apám kritizált, hogy az sz-r meló. (Ő amúgy autószerelőnek tanult bár most menedzser egy cégnél folyamatos előléptetéseknek köszönhetően) 21 évesen már építkeztek anyával,mert akkor egy érettségi elég volt az élethez és a jó munkához. Az én koromban már útban volt az első gyerekük. Nekem egy évem van a diplomáig, 23 éves vagyok. Barátnőm van akinek szeretnék megfelelni. Jelenleg közgázon tanulok. A közgazdász iskolát azért választottam mert bátyám is oda járt és mivel neki jól ment - a közgáz szakközép után - ( amibe viszont én nem jártam). Adott városban már bátyám miatt anyáék elkezdtek megvásárolni egy panel lakást mert nem kapott kollégiumot. Úgy voltam vele, hogy biztos rajtam csattanna, ha miattam kellene eladni mert én nem oda megyek, nekem miért nem jó ami bátyámnak megfelelt, jó hely az, máshol se kapok kolit majd stb stb.... már szinte hallom. Ezért a számomra vonzó szakokat elvetettem (Média) pedig felvettek simán, érdekelt is, a város is olcsóbb lett volna és a zene a mindenem.10 éve gitározok, "családom legnagyobb örömére". Jelentkeztem Andragógia szakra is, ami lehet hogy értelmetlen dolog, de apám azóta azzal idegesít, hogy az mi az? mire jó az? Melyik idióta tanulja ezt? Pedig miattuk arról is lemondtam első ilyen kritika után. Anyámék szintén kritizálnak és okoskodnak hogyha ez a suli nem megy ( HOZZÁTESZEM KVÁRA NEM ÉRDEKEL MÉGIS A DIPLOMA ELŐTT ÁLLOK). Az iskolában is kritizál mindenki. Az oktatók mert nehezen haladok, és a diáktársaim mert közgáz szakközéppel könnyebb a dolguk mint nekem szakácsként :) VAlamint a szaktársaim fele már egy két év BME-n meg SZTE-n való bukdácsolás után jött a könnyebb suliba. Kezd ez az egész dolog rám ülepedni. Anyámékhoz már nem vagyok őszinte. Még azt is 3 hét alatt értették meg, hogy azért halasztok egy fél évet, mert NEM INDUL EGY TÁRGYAM SEM a félévben. Azt hitték hogy potyázok és már kezdtek tiszta idegbetegek lenni. Ezért elmentem addig dolgozni ebben a félévben 12 órás műszakos állásban. Apám egyből b@szogat, hogy milyen sz*r állásom van. AZ is kevés volt neki amikor 40 önéletrajzot küldtem szét hogy munkát kapjak. Anyám meg még azzal idegesít, meg láthatóan fintorog, ha túlzottan besprayzem magam. Én ezt nem hiszem el, már esküszöm a f@szom kivan. Ha lenne pár százezrem úgy elhúznék innen mint a vadlibák. Mégis ki mit tanácsol? nyírjam ki magam? Hagyjam itt Őket? Anyám ma azért ordított le mert szerinte a meló amit csinálok nem is izzasztó, minek zuhanyzok utána? Hozzáteszem Ő nem vállalt el ennél a munkánál jobbat ugyanannál a cégnél fél éve mert derogált neki... Nem értem miért könnyebb apámnak hogy otthon is főnököt játszik, miért könnyebb anyámnak hogy kritizál mint egy sz#ros gyereket... Emellett a suli társak az anyós jelölt is hozzá tesznek néha egy csipetnyit, ha már végre boldognak tűnnék a barátnőm miatt.
Lehet hogy más úgy érzi hogy paranoiás vagyok, nos azzal szívesen cserélnék egy hétre. Gondolom anyám is mindjárt rámtöri az ajtót, hogy odébb tegyen egy fényképet a polcomon ami szerinte nincs a helyén. Lehet hogy gyereknek néznek még , de mi a p€csát csináljak hogy felnőttnek higgyenek? Alapítsak részvénytársaságot? Festessem Őszre a hajamat? :D Vagy mi? Á ez kész... :(
válasza:tudom, hogy nem vígasztal, de azok alapján amiket (és ahogy írtál) tök jó fej vagy!
én a helyedben összeköltöznék a barátnőmmel és otthagynám a szülőket. nem tudom ezt meg tudod-e tenni, de ha TE nem változtatsz, akkor úgy néz ki nem fog változni semmi (de nem a te hibádból). (vagy esetleg vmi haverral összeállni albiba)
ha a zene érdekel, akkor foglalkozz azzal akár a diploma után egy posztgraduális média szakon (ha van ilyen, nem tudom). ha már a diploma előtt állsz, akkor érdemes befejezni, de utána menj oda ami tényleg érdekel. vagy esetleg keress olyan munkát, ahol a zenével foglalkozhatsz.
neked sikerélményre lenne szükséged a sok-sok földbedöngölés után, és ezt ott keresd amiben jó vagy (zene?). az ilyen kényszerpályák nem visznek hosszútávon sehova. a kötelezettséged megtetted - olyan diplomád lesz amit ők akartak, utána kezdd el élni a saját életedet - mert csak ez az egy van!! ne foglalkozz a véleményükkel.
sok sikert neked!!
válasza:NE akarj megfelelni nekik. Ennyi.
Amíg ennyit foglalkoztat, hogy mit gondolnak, mit várnak tőled, addig hozzájuk vagy kötve érzelmileg. Ha anyagilag függetlenednél, akkor érzelmileg is le tudnál válni róluk.
Számomra érdekes, hogy mennyire befolyásol téged a környezeted véleménye. Te inkább extravertált vagy, az én alkatom inkább introvertált. Ezért én nem tudok igazán jó tanácsot adni neked, én inkább a hozzám hasonlóknak tudok. Persze, elmondom, hogy mit gondolok, de ezzel nem biztos, hogy tudsz bármit is kezdeni, hiszen te más vagy, mint én. Ezt vedd figyelembe a fentieknél is. Sajnos ha ennyire elütsz a családod többi tagjától, az mindig problémás helyzetek forrása.
DE NEM BAJ!
Ha úgy fogod fel az életet, mint tanítómestert, akkor neked most egy nehéz, de izgalmas leckéd van. Amiből sokat tanulhatsz. Akár azt is, hogy néha a saját fejed után kell menned, ha azt akarod, hogy az álmaidból valóság legyen. Akkor a saját utadat kell járnod, különben nem leszel boldog felnőttként sem. Nehéz, de menni fog! ;)
válasza: válasza:első vagyok. szerintem ez lenne az alap a szülőktől is, hogy a gyerekükben ne a hibát keressék, hanem inkább arrafelé terelgessék, amiben sikeres lehet!! (jó, persze lehetnek elvárások, te pl. ezzel a diplomával letudod, úgymond van egy "tisztességes" végzettséged - szerintük.) utána pedig próbáld ki magad abban, amit mindig is szerettél volna csinálni.
(34/L)
válasza:Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, nekem csak az apám ilyen, a kákán is csomót keres (hozzáteszem azért, mert irigykedi) de nekem annyiban szerencsém volt, hogy anyukám mellettem állt mindig. Ha az életemről volt szó, megkérdezte előbb tőlem,hogy én hogy szeretném, hogy képzeltem el, majd szépen kiokoskodtuk, hogy egyáltalán normális vagyok e :D de mindig a lehető legjobbat hoztuk ki a döntéseimből.
A te esetedben én is az elköltözést látom a legjobb megoldásnak. Nincs esetleg nagyszülő, vagy rokon, ahol meghúzhatod magad, míg hosszabb távú munkát találsz? Egy szülőnek inkább támogatnia kellene a gyereket, mint hátráltatni. (Pl. anyukám testvéremnek egy "gyengébb" iskolát választott, mert tudta, hogy egy erősebb szakközép- vagy gimnázum nem menne neki, így a képességeinek megfelelően döntött, bármennyire is fájt neki, hogy nem lesz belőle orvos. DE ATTÓL MÉG EMBER, ÉS A GYEREKE, és ugyanúgy szereti) Szóval 100 szónak is 1 a vége, költözés :S
válasza:Nahát! Érdekes egy történet..Igazából ilyenkor semmi lényeges nem lehet mondani,talán azt,hogy én mit tettem..Engem is kritizáltak a szülők, mindig az volt a szava járásuk,hogy "Vegyél példát a nővéredtől!!Ő jól tanul,rendes,tudja mit akar az életben!Ne legyél egy semmirekellő etc...." Az általános iskolában ugyanez volt."Ha nem tudnánk,hogy testvérek vagytok el se hinnénk! A nővéred sokkal jobb mint te...etc..."
Szóval én is így nőttem fel.És mit csináltam? Lázadtam.Úgy voltam vele,hogyha ennyire leírnak,akkor megadom a módját,hogy tovább szörnyülködjenek..(tanulni azért tanultam,mert annyi eszem volt,hogy tudjam ez kell),de például ha papoltak,hogy züllött leszek ha azokkal az alakokkal haverkodom(sose voltak jók a barátaim nekik)Csak azért is velük lógtam.rászoktam a cigire is,hogy legyen okuk sírni..(persze utáltam cigizni,és csak akkor cigiztem "látványosan" amikor ők látták...Ha megszólták az öltözködésemet,szándékosan úgy öltözködtem(ki nem állták,a bőr vagy farmer dzsekimet,és azt hogy soha nem vettem fel szoknyát)A nővérem közgazdász iskolába jelentkezett,és szerették volna ha én is ilyen suliba megyek..Nagy viták árán olyan suliba mentem ami nekik nem tetszett..Mondtam nekik,hogy válasszanak.vagy az a suli amit én választok vagy nő létemre elmegyek hegesztőnek:)Később megbotránkoztak azon,hogy a derékig érő barna hajamat levágattam rövidre,és befestettem szőkére..(anyám szerint a nők szépségjele a hosszú haj:) )20 évesen úgy döntöttem,hogy elég volt..Egy szép napon csak annyit mondtam nekik hogy: Most mennem kell,mert ettől a naptól egyedül akarok élni,és tovább akarok "életképtelen" lenni.Albérletbe mentem,dolgoztam,és élveztem hogy élek!!Most hol tartok? Egy boldog házasságban élek,van egy fiam,van egy jó állásom.Időnként amikor meglátogatom a szülőket,mindig mondom,hogy "látjátok nem volt igazatok!"..
Szóval én megértelek,és élj úgy ahogy te szeretnéd! Egyszerűen ne is foglalkozz velük,később úgyis csak magadért,és a saját kis családodért fogsz élni..JA! a párodnak úgyis tökéletes leszel!!!
válasza:15.19-es vagyok.
Elfelejtettem megírni,hogy 36/nő vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!