Még mindig gyerekként kezelnek. Mit csináljak, hogy ne legyen így?

Például felnőtt módon értsd meg őket. Fogadd el a szabályaikat. Ne ronts ajtóstul a házba, ha valamelyik szabályon változtatni szeretnél.

Azonkívül, és ezt nagyon fontosnak tartom, ha azt akarod, hogy anyukád bízzon benned, próbálj meg Te is bízni őbenne. Első lépésként például ülj le vele beszélgetni a szexről. Igen, anyukáddal! Lehet, hogy sejti, hogy mi történt a barátod és közted, de a kölcsönös bizalom arról (is) szól, hogy elmondod neki. És akkor nem sejteni fogja, hanem tudni. És azt is tudni fogja, hogy bízol benne annyira, hogy megbeszéld vele. (persze nem kell részleteket mesélni!)

Alapnak ez szerintem már nem rossz. (Nem könnyű, de hát felnőttél...)

Aztán hagyj neki egy kis időt, hogy hozzászokjon a gondolathoz. Ekközben ne követelőzz, hogy ott aludhass!

Következő lépésként pedig kérd azt, hogy (nem tudom, medddig szokott eleengedni) 1-2 órával tovább meredhass nála este. És az időpontot, amit megbeszéltek, pontosan tartsd is be!!!

Ezek, amiket itt leírtam, hónapok alatt zajlanak le! Ennyi idő kell, hogy anyukád lássa, hogy felnőttként betartod, amit megbeszéltetek.

Na ezután felvetheted, hogy csak reggel jönnél....

Nekem gyakorlatilag akkor kezdték el elfogadni, hogy felnőttem, mikor 17 évesen megszereztem a jogosítványom....

innentől kezdve már nem gyerekként kezeltek :)

Szia, lehet, hogy a Te esetedben nem ez a helyzet, de azért megkérdezezm: Te mennyire viselkedsz felnőttként? Most nem a szexre meg a bulizásra gondolok, attól senki nem lesz felnőtt. De mennyire lehet benned megbízni? Elő szokott fordulni, hogy magadtól bevásárolsz, kitakarítod a fürdőszobát, vacsorát készítesz? Ne adj Isten, az, hogy munkát vállalj?

Ismerek egy fiút, annyi idős, mint Te, hetente háromszor suli után megy a Mc Donald's-ba dolgozni. Na, őt felnőttnek tekintik a szülei. Hogy neked ehhez nincs se időd se kedved? Nekem se lenne, középiskolásként még élvezd ki azt a pár szabad évedet, ami van, de akkor a szüleid által meghatározott keretek között! Nem azt mondom, h. meg se szólalj, próbálj meg lazítani a szabályokon, de lásd be, amíg teljesen ők tartanak el, sajnos ők a főnökök. És ez szerintem nem is baj.

Ha azt látják, hogy kiveszed a részed a háztartásból, megpróbálsz levenni minél több terhet a vállukról - és önként, nem veszekedéssel -, lassan meg fog változni a hozzáállsuk, mert észreveszik, hogy a "kislányuk" nem hülyegyerek már. Nekem 18 évesen bejött. :)