Hogy is lehet ezt megbeszélni?

1. Elmondod neki, hogy csörögjön oda mielőtt jön, mert nem szereted, ha meglepetésszerűen betoppan.

2. Egyik előző hsz-ban volt: csinálj úgy ,mintha sürgősen el kellene mennetek valahova pont amikor jön. Ha messze lakik még egyszer nem fogja megkockáztatni, hogy lehet h átjön ti meg nem lesztek otthon.

3. Párod beszéljen vele, mégis csak az ő anyja.

4. Ha jön ne nyiss ajtót, mintha nem lennétek otthon.

Szerintem (ha egyébként jóban vagytok),akkor az esne neki a legkevésbé rosszul, ha őszintén beszélnél vele. Lehet,hogy adott pillanatban egy picit megsértődne, de hosszú távon szerintem örülne hogy őszinte voltál. Azért el lehet ezt szépen is mondani.

Egyébként azt meg szabad kérdezni,hogy a párodnak mi a véleménye? Esetleg kérj tőle tanácsot, hogy szerinte hogyan lehetne ezen a gondon segíteni. Lehet hogy önként átvállalja a feladatot, csak akkor benne van a pakliban az is,hogy anyósod azt hiszi9 majd, hogy te hátulról támadod, bezzeg neki nem mered mondani.

Nem értem, ha valóban jó a viszonyotok, és nemcsak látszatra (nem azért, mert mindent ráhagysz!, azaz alá-fölérendeltségi viszony), akkor ez miért kérdés? Épp úgy, mint bárki másnak, akivel jó a viszonyod, és ő érzékenyebb: őszintén! "Ne haragudjon, de nekünk kellemetlen, ez és ez, mit lehetne tenni? Meg tudjuk beszélni, hogy...? És szívesen látjuk ezután is!"

Én az anyósomhoz attól függetlenül is így viszonyulok, hogy vele az ilyen beszélgetéseink az első 3-4 évben teljesen egyoldalúak voltak, semmi haszna, egy szót sem szól, arckifejezése érdekes, és semmi sem változik, mintha ezt élvezné. Attól függetlenül ez így emberi. Itt abba is hagyom az én dolgomat, mert mielőtt valaki félreértené, nem kérek tanácsot. Remélem, a kérdésedre segített a válaszom!