Túlreagálom, vagy tényleg kissé bunkó volt?

Ott kezdődik a dolog, hogy a múlt héten tönkrement a fülhallgatóm. Bárhová megyek, mindig be van dugva a fülem, nem bírom ki zene nélkül. Természetesen ettől még szabályosan, óvatosan közlekedek, nem úgy, mint a fülesesek 80%-a. Kértem a páromat, hogy fizetésig adja már kölcsön az övét, úgysem használja. A telefonjához való rendes headset, ott lóg egy akasztón már két éve, mióta a telefonja megvan, állítása szerint soha nem is használta. Azt a választ kaptam, hogy hááát ő nem is tudja, akkor azt se(!) kapná már vissza épen, mert ő eddig akármit kölcsönadott, mindenét tönkreb_aszták.

Ez igaz is, de nem én! Én még soha semmijében nem tettem kárt, egyetlen alkalmat kivéve, amikor a kávéfőző kiöntőedényét elejtettem és eltört (bár akkor is részben ő volt a hibás, mert csiklandozott), de azt is megvettem még aznap. Az, hogy mások, meg az előző női mennyire nem vigyáztak a cuccaira, szerintem nem az én hibám.

Nagyon rosszul esik, szerintem kifejezetten bunkó volt. Nem tudom, hogy most ezt túlreagálom-e, vagy jogos a bántódottságom. Mindenesetre nem hisztizek, de szomorú vagyok, és el sem nagyon tudom rejteni, így állandóan kérdezgeti, hogy mi a baj. Mondtam már neki, hogy rosszul esett a beszólása, erre kiröhögött, hogy menjek már, na de komolyan, mi a baj...