Honnan szerezhetnék megfelelő ápolót?

Baranya megyében, falun élünk, azt hiszem csak Pécsen van lehetőség errefelé ilyen jell. ápolót az egészségügyön keresztül igénybe venni, ami nem ennyire drága, de itt a mi településünkön csak az 1 nap 1 óra van az önk. részéről, ami sehogy sem lenne elég, ugyanis gyakorlatilag mindenhez segítségre van szűksége, egész nap fekszik.

Amint írtam, 24 éves fiú vagyok, nem nagyon megy a főzés/vasalás, persze ezt meg lehetne tanulni jobban is, de vannak itt olyan gondok is, hogy tőlem szinte semmilyen tanácsot vagy utasítást nem hajlandó elfogadni, persze értem, mert én vagyok a gyereke és nem fordítva, viszont sokszor kénytelen vagyok ráparancsolni, mert szinte semmire sem hajlandó, ami a gyógyulásához alapvetően szűkséges lenne.Az előírt tornagyakorlatokat pl. a 2 év alatt talán ha 5 alkalommal volt hajlandó elvégezni,orvosi vizsgálatokra, kontrollokra sem hajlandó elmenni,ha ezt akár milyen kedvesen is, de kifogásolom konfliktus kerekedik belőle. Gyakorlatilag semmit nem tesz egész nap, csak fekszik, így aztán javulás sem állt be eddig, és így még most is egész napos fölügyeletre, segítségre szorul, mellesleg több egyéb főként emésztőrendszeri és szívbetegségei is vannak, depressziós is.Úgy gondolom, egy idegen személyre jobban hallgatna, elfogadná a tanácsait.És nem utolsó sorban nekem is más elképzeléseim lennének az életről 24 évesen, ez a pénz nagyon kevés, munkát viszont nem vállalhatok mellette, és gyakorlatilag egész nap otthon kell ülnöm, az egyetlen kikapcsolódás már csak szinte az, ha elmegyek az ABC-be vásárolni, de sokszor ha csak ilyen rövid időre hagyom egyedül, akkor is adódik olyan helyzet, amihez kellenék (pl WC-re kimenni) és ha nem vagyok, mert egyszerre két helyen nem lehetek, már teljesen kétségbe esik, sajnos volt már hogy kisebb baleset is történt,mert akkor egyedül próbálja megoldani, pedig igyekszem a lehető leggyorsabban elintézni azt ami szűkséges, és sietek haza.Amikor lebetegedett, számomra egyértelmű volt hogy ellátom, ápolom, de akkor azt hittem, hogy másképp foganak alakulni a dolgok, nem hittem volna, h 2 év után minimális javulás sem áll be,őszintén szólva nem látok esélyt arra, hogy ez a jelenlegi fölállásban változna is vmit, egyszerűen mindent parancsolgatásnak vesz, mert én vagyok a gyereke és nem fordítva, persze ezt is megértem valahogy, de egyzserűen teljesen elhagyja magát, semmire sem hajlandó, és tőlem semmilyen tanácsot nem fogad el.

Köszönöm az eddigi válaszokat! Szerintem ez a kiábrándultsága szorosan összefüggésben áll a depressziójával, tudom jól jönne egy pszichológus, de oda sem hajlandó elmenni, pedig már csináltam lassan vagy ötödszörre időpontot ott, viszont mindig megmakacsolja magát, és végül úgy dönt hogy nem megy el és kész, ilyenkor nem tudok mit tenni. Úgy gondolom biztos, h meg szeretne gyógyulni, csak abszolút hiányzik belőle a kitartás, ha vmi nem hoz rövid időn belül látványos eredményt, akkor kiábrándul belőle, és abbahagyja. Már 2 intézményi rehabilitáció is így lett sikertelen, mondjuk hozzáteszem, h az elsőnél nagyobb részt nem az anyukám miatt nem sikerült, nagyon rosszak voltak a körülmények, teljesen túlterhelt a személyzet meg még mesélhetnék, de a második alkalommal semmi gond nem lehetett vna, csak ő valahogy úgy képzeli el, h már néhány nap alatt látványosan javul, szinte azt, h ennyi idő után teljesen meggyógyul, ami viszont képtelenség.Azt hiszem az a megoldás, h vmi magánszemélyt keresek, amit páran itt fölvetettek megoldást jelenthetne, adok is föl hirdetést, emellett akkor az önk.tól a napi szakszerű segítséget is igénybe vehetném, és nem utolsó sorban persze én is segíthetnék még a későbbiekben, pl. bevásárlás stb. csak nem ilyen mértékben, nem arról van szó hogy le akarom egyszerűen passzolni, és nem foglalkozni vele, amit segíthetek a későbbiekben is szívesen megteszem.