Miért alakul így az élet? Miért kell szenvedni?

lehet mondani, hogy minden rossz okkal történik, meg hogy mindent pozitívan kell látni, de ebben nem hiszek. van, aminek nincs pozitív oldala, és vannak tragédiák. a te múltad igenis pocsék, a jelened is az. még csak miértje sincs a dolgoknak, egyszerűen ilyen.

a jövőd még lehet jó természetesen, de úgy tűnik, hogy ebben csak magadra számíthatsz.

Az élet megy tovább, idövel te is kevésbé leszel szomorú. Az, hogy az iskolában a többiek beszélnek a szüleikröl is, az természetes, azt nem várhatod el, hogy azért mert téged csapások értek, senki ne emlitsen olyasmit, ami erre emlékeztet. Próbálj ne állandóan azzal foglalkozni, hogy hány embert veszitettél el, külöbösen, hogy a legtöbb eset már sok éve történt, ilyen mással is megtörtént, pl. 2000 és 2008 között 4 közeli családtagot és 3 nagyon közeli barátot vezitettem el, de azért nem ez határozza meg az életemet. Meggyászoltam öket, elbúcsuztam tölük gondolatban, ha eszembe jutnak, akkor hiányoznak, de azért más is van még az életemben.

Neked is el kellene öket végleg engedni és a jelenben élni.

Ell kell döntened,hogy valóban szenvedni akarsz-e.

Ha a válaszod nem,akkor megtetted az első lépést.Biztos nem könnyű neked,de nem szabad azt nézni,hogy a másiknak biztos jobb.Márcsak azért sem,mert attól neked nem muszáj,hogy rosszabb.

Ne keress,semi hibát,pláne ne magadban.Akik meg bántani akarnak,kerüld el.Sok ember van,akikben örömet tudsz lelni.Összpontosíts rájuk!

Én a karmában hiszek, meg abban, hogy az élet előre el van tervezve. Ha ismered Verdi életét pl. Mindenkije meghalt... és ő óriási zeneszerző lett. Vagy Károly Gáspár tragikus veszteségek után kezdett a Biblia lefordításához. Micsoda munka lehetett! Számítógép nélkül gyertyafénynél. Lehet, ha családja van, nem tudta volna ezt véghezvinni. Lehet, hogy Neked is szabadnak kell lenned, hogy valami szabadabb, függetlenebb életet élhess, és valami nevezeteset alkoss. Javaslom Danielle Steal két könyvét a vígasztalódáshoz: Kalandvágy Ebben a főszereplő elveszíti a szüleit, egy nagyapáról kell gondoskodnia, és a testvéréről. Nem tud szabad lenni. De mégis kialakul az élete. Levelek Vietnamból:Ebben a főszereplő elveszíti a szerelmét, és pont ez a veszteség sarkallja őt a hivatása felé.

Még annyit, hogy részvéttel gondolok Rád. Szívesen vígasztalnálak, de mégjobb azt mondanom: legyél felülemelkedett, találd meg a saját életedet.

Hát ilyen nagy a jólét...

Mellesleg vannak ennél rosszabbak is van aki az egész családját elveszti egy vonat vagy egy autóbalesetben..

Engem a saját anyám rakott ki majdnem az utcára mikor apám meghalt, de lefüleltem kis hamist hogy meglovasította apám betétkönyvét halála után..

Szorulni fog nemsokára...