Hogyan felejtsem el?

Egy barátomról van szó, vagyis egy volt barátomról. Barát-barát, nem szerelem. Vagyis részemről nem az.

Úgy indult az egész, hogy anno, amikor a párommal még csak beszélgettünk, de még fel sem merült, hogy összejövünk, megismerkedtem egy sráccal egy házibuliban. Nagyon jól megértettük egymást, és mint kiderült, ez a srác anno nagyon szeretett volna velem összejönni, de én lekoptattam. Mindez neten történt, így nem is tudtam, hogy ő az, akit akkor megismertem. Közben összejöttem a jelenlegi párommal, mára már együtt is élünk. Imádom őt, és semmi pénzért nem cserélném el másra. Nos, a házublis sráccal is tartottam a kapcsolatot, és a legjobb barátom lett, de olyan szinten, hogy a körömlakkoktól a tamponmárkákon keresztül a lelki bajokig mindent megbeszéltünk egymással. A párom kissé féltékeny is volt, mert ő is tudta, hogy anno én ennek a srácnak bejöttem. Úgy tűnt, hogy már nem, a nőügyeit is velem beszélte meg, így nem is gondoltam arra, hogy akarhat tőlem valamit. Szinte barátnőként tekintettem rá. Azaz, gondolom ilyen lehet egy normális barátnői kapcsolat, mert én a lányokkal sosem jöttem ki jól.

Szóval a párom egyre féltékenyebb lett, mert sokat beszélgettem ezzel a sráccal. Aztán egy idő után kezdte már belátni, hogy csak barát, és rávilágítottam, hogy neki is van nő barátja, aki ráadásul az egyik ősrégi exe, és én sem hisztizek miatta. Na és ekkor borult a bili: a barátom bekavart. Lényegtelen, hogyan, ami a lényeg, az az, hogy kiderült, hogy ő engem szeret, és hogy abban reménykedett, hogy majd szakítok a barátommal miatta: olyan dolgot csinált, ami totál félreérthető volt, és direkt, hogy a barátom kidobjon, és én így majd az ő vállán sírom ki magam, és onnan már könnyű az ügy. Hát nem így történt, megmagyaráztam a barátomnak, hogy csak őt szeretem, és be is sikerült bizonyítani neki, amikor az egyik helyi diszkóban (vagyis olyasmi) ott volt a srác is, meg mi is. A sráccal minden kapcsolatot megszakítottam, az összes létező helyről letiltottam, a telefonomon leblokkoltam a hívásait és az üzeneteit (holott telefonon sosem keresett, talán a számomat sem tudta - én nem adtam meg neki, de facebook-ról tudhatja, mert a közeli ismerőseim láthatják), mindezt a párom szeme előtt.

Azóta sem tartom a sráccal a kapcsolatot. Találkoztunk már párszor a diszkóban, de a párom is ott volt, és csak köszöntünk egymásnak. Nagyon kiábrándultam a srácból, emberben én ekkorát még sosem csalódtam. Egy percig sem gondoltam rá pasiként, eszembe sem jutott, de a legjobb barátom volt a párom után (én eleve úgy megyek bele egy kapcsolatba, hogy előbb barátság és bizalom, majd utána a többi).

Viszont a barátsága mégis szörnyen hiányzik. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá, hogy milyen jó volt, amíg volt egy igazi barátom, akivel esetleg a kapcsolati problémáimat is megbeszélhettem (egy harmadik személy sokszor tisztábban lát, és nagyon sokszor "mentette ki" a páromat, segített, hogy jobban megérthessem őt - gondolom, a taktika része volt).

Sosem tudnék már megbízni benne, mint régen, mert nagyon szemét volt, de mégis hiányzik, mint barát. Hogyan felejthetném el?

A páromnak is mondtam már ezt, azt mondta, szerezzek másik barátot. Ha az olyan könnyen menne... Nagyon nehezen barátkozom, és biztos vagyok benne, hogy nem sok olyan személy szaladgál még a földön, akivel így megértenénk egymást. Mondhatni 98%-ban egyeztünk mindenben, nála jobban tényleg csak a párommal értem meg magam - ha épp pont nem vitázunk, mert sajna ugyanolyan makacs hülye a párom is, mint én.

Hogyan tehetem magam túl rajta úgy, hogy ne a páromnak nyavalyogjak róla?