Mit csináljak? Mindig a családon megy a vita!

El kellene fogadnia a férjednek, hogy veled együtt a családodat is választotta. Őket pedig legalább miattad úgy kellene elfogadnia, ahogy vannak. Nem kell velük sülve-főve együtt lenni, de a családi eseményeken igenis kulturáltan kell tudni viselkedni. Kérd, hogy miattad legyen békesség. Nem vagytok egyformák, ők olyanok, amilyenek. Több tolerancia.

Én nem értem,hogy mi köze van a kettőnek egymáshoz?Mármint annak,hogy Ő nem szereti a Te családodat,akkor Te sem az övét?Már bocs,de ez annyira gyerekes.Miért nem tudja a tiédet elfogadni,van rá oka,bántották,netán Ők sem fogadják el a férjedet?Nem mindegy,hogy valaki csak úgy utálkozik,vagy van nyomós oka rá.És Te miért nem szereted az Ő családját?Van rá okod,vagy csak dacból mert Ő sem a tiédet?Nálunk pl én nem szeretem a férjem családját,mert alattomosak aljasak képmutatóak,és állandóan áskálódtak ellenünk.A szüleik csak atestvérét szeretik,a férjem olyn abban a családban mint valami mostoha gyerek,akinek mindenből kevesebb jár,főleg a szeretetből törődésből.Ezt nagyon ki is mutatják,vagyis próbálják tagadni,de minden tettük arra utal,hogy igazunk van.De ettől még az én családommal jóban vagyunk össze járunk,hiszen Ők nem bántottak bennünket soha.És az Ő rokonaival is jóban vagyunk akik nem bántottak bennünket.Én úgy gondolom nem kellene csak úgy ellenségeskedni.Én legalább is arra haragszom aki megbántott,aki nem,arra miért haragudnék?

Mi a baj a te családoddal és mi a gond az övével? Mi az, amit nem tudtok elfogadni?

Szia! Nálunk is valami hasonló van. Nem nagyon tudja elviselni a kisöcsémet, aki tényleg neveletlen, de azért nem "elviselhetetlen", főleg nem kéthetente pár órára...A szüleimmel tartózkodó, egyedül a nagyobbik öcsémet bírja. De nem ez a fő baj. Hanem, hogy ha arra kerül a sor, hogy meglátogassuk a családomat, megy a hiszti, könyörögni kell neki, hogy mégiscsak apukám születésnapja van, mégiscsak fel kéne köszönteni stb. Azt is szóvá teszi, ha az anyukám jön el meglátogatni...A fiunk az első unokájuk, természetes, hogy szeretnék látni, meg a lányukat is aki egy éve szakadt el otthonról. Nem mellesleg az Ő szülei itt élnek mellettünk, én naponta találkozom az Ő családjával, mégsem vernyogok állandóan, pedig engem értek tényleges sérelmek is. Szóval ez rosszul esik, hogy én alkalmazkodom, Ő meg elutasít. Megértem a problémádat.Szerencsére mostanában próbál belátóbb lenni, remélem a ti kapcsolatotok is erősebb lesz:)

Hát csajok én ezt nem értem.Illetve azt igen,ha nem vagyunk jóban a párunk családjával mert sérelem ért akkor tartózkodunk tőlük,a legminimálisabbra szorítjuk a találkozásokat.De nehogy már a férjem megszabja nekem,hogy az anyám mikor látogathat meg milyen sűrűn??!!Vagy én a gyerekekkel mikor mehetek el hozzá.Na neee!!!Azért ez már túlzásÉn utállom anyósomékat,nem is megyek hozzájuk csak nagyon ritkán.De meg is van rá a jó okom,és a férjem ezt maximálisan megérti,soha nincs vita emiatt köztünk.Miért jópofiznék nekik amikor utálljuk egymást?Én ezt nem szeretem.Neki semmi baja az anyámmal,de ritkán megy hozzá mégis.Nem azért mert haragszik,de mit csináljon nála?Ha van kedve velünk jön,ha nincs akkor otthon marad.Nincs ebből probléma.Viszont mindketten akkor és oda megyünk ahová amikor akarunk.Természetesen előzetesen megbeszéljük egymással.Én látogatom az én anyámat a gyerkőceimmel,Ő meg az Ő szüleit.Kész,nincs ezen mit vitatkozni.Nem erőltetünk egymásra semmit ami a másik számára kellemetlen.Utállok anyósékhoz menni,nem érzem jól magam náluk,minek mennék sűrűn?Miért nem lehet ezt megbeszélni egymás között két egymást szerető intelligens embernek,azt nem tudom?