Ebben a helyzetben jobb lemondani a gyerekvállalásról?

Azon gondolkodtam, ha úgy tölteném be a 29. életévemet, hogy még nincs gyerekem, sőt útban sincs, akkor már egyáltalán nem vállalnánk.

Párom 5 évvel idősebb, addigra ő is 34 lenne. Tudom, hogy manapság kitolódik a gyerekvállalás, de szerintem a gyereknek az a jó, ha viszonylag fiatalok a szülei.

Az én apám elég későn nősült, a saját és a húgom példáján tapasztalhattam, miért rossz, ha 30 felett vállalnak gyereket (húgom esetében apám már 40 fölött volt).

Meg magamról is úgy érzem, már nem akarnék 30 fölött kisbabázni... Ehhez hozzátartozik, hogy idősebbnek érzem magam a koromnál. (Tudom, hogy minden tizen- és huszonéves ezt állítja magáról, a különbség az, hogy engem rendszeresen 30-as nőnek gondolnak, ha beszélgetnek velem)

Ugyanakkor a bökkenő ott van, hogy ez mindössze 5 év, és jelenlegi helyzetünkből kifolyólag biztosan nem leszünk sokkal előbbre anyagilag... Pl. fogalmam sincs, mikor jutunk el oda, hogy egyáltalán lakást vehessünk? Most ugyan a szüleimnél élünk, és mindketten dolgozunk, innen minél hamarabb el akarunk menni (Már éltünk külön, aztán visszakényszerültünk ide, de képtelenség velük egy fedél alatt megmaradni), viszont ilyen horribilis albérletárak mellett a mi fizetésünkből (kettőnké max 180 ezer) alig lesz mit félrerakni, annyit biztosan nem, hogy 10 éven belül lakást vehessünk.

Te mit tudnál tanácsolni ebben a helyzetben?