Túl sokat várok el a férjemtől? Szerintem az lenne a minimum, hogy ezeket megcsinálja.

3 kérdésem lenne hozzád:

- ha a saját bevallásod szerint azóta ilyen, hogy összeházasodtatok, akkor miért szültél neki egy gyereket?

- ha a gyerek születése óta ilyen, akkor minek szültél neki mégegyet?

- ha már ezt a kettőt elkövetted, akkor miért nem oldottátok meg a problémáitokat azelőtt, hogy építkezésbe kezdtek, ami köztudtottan az egyik legstresszesebb esemény az ember életében?

Tényleg érdekes a helyzet, ez nem derült ki a kérdésből.

Nem lehet, hogy egyszerre így sok volt neki a terhesség + lagzi + gyerekek születése + szülés utáni problémák (ugye 2 gyerekkel rengeteg a gond, stressz) és emellé az építkezés is, és egyszerűen belefáradt, nem tudja már mit kezdjen magával, és úgy érzi, hogy neki "jár" a nyugalom? Magyarán egyfajta letargia? Nekem így elsőre ez ugrott be.

Szerintem ami jót tenne nektek igazán az az, ha a gyerekekre tudnának a szüleid vigyázni egy kicsit, és elmennétek valahova kettesben pár napra PIHENNI.

Nekem a viselkedéséből nagyon úgy tűnik, hogy ő "nem bírja" már ezt a folyamatos stresszt és tennivalókat 2 éve, és azzal vezeti le, hogy sz*rik bele, te pedig agyondolgozod magad, ami lehet, hogy csak még jobban feszültté teszi, és nem a munkára ösztönzi.

Őszinte leszek, én voltam már így költözésnél a párommal. Problémák voltak a kapcsolatunkkal, közben új házba költöztünk, rengeteg volt a tennivaló, az én szüleim messze élnek így az övéi segítettek állandóan. Jó pár hétig olyan sz*rul éreztem magam, hogy az valami hihetetlen: a párom állandóan csinált volna valamit, fúrt-szerelt volna este 11-ig, 10 perce nem volt arra, hogy letegye mellém a seggét és törődjünk egymással, ha lett volna akkor jöttek a szülei segíteni és a párom nem értette, hogy este 8-kor a hátam közepére sem kívánok semmilyen segítséget, hanem le akarok ülni; ha lett volna végre egy szabad napunk, akkor menni kellett a családhoz jópofizni, mert ők mennyit segítenek (pont mint nálatok a látogatás...), stb. Magyarán egyszerűen csak túl sok volt, és én is azzal vezettem le, hogy nemes egyszerűséggel nem csináltam szinte semmit, hanem megmondtam a páromnak, hogy majd akkor, ha kicsit normálisabbra vesszük a tempót és magunkra is akad idő, mert ez így nem állapot, hogy ő "értünk" dolgozik csak közben "minket" felejt el.

Na ezt el sem tudom képzelni milyen lehet még egy ikrekkel megkoronázva végigjátszani. Elhiszem, hogy sok a teendőtök még az őszig, de időtök is van még. A férjed viselkedése egyértelműen "menekülésnek" tűnik a problémák, stressz elől, mert valószínűleg nem tudja azokat feldolgozni. Szerintem beszélgess erről vele, de ne arról az oldalról közelítsd meg, hogy "DEMIÉRT nem segítesz?!", hanem próbáld kipuhatolni, hogy miért érzi így magát, nem gondolja-e, hogy változtatnotok kellene, stb.

+ még valami: nálunk közben a szex is egyre ritkábbá vált, ami mégjobban frusztrált mindkettőnket.

Nálatok ezzel hogy álltok?

Nevetséges amikor néhány túlfűtött feminista piti ügyek miatt szét akar ugrasztani egy családot. Ez a lépj le, dob ki, költözz el kórus kezd szánalmas lenni.

Kérdező te pedig nyugodj meg, ha nem cseszteted észhez tér. Érthető, hogy besokalltál, de az építkezésnél előfordul. Van még bőven idő a szezonból, nem tűnik sok melónak, szerintem kész lesz.

Kicsi ikrekkel vagy otthon? Hát sok időd nem lehet. Te is ugyanúgy letolod a napi 8 órát, illetve sokkal többet.

A férjed egy nagy tapló, már bocsánat. Mit gondol? Koktélozol otthon egész nap?

"Nevetséges amikor néhány túlfűtött feminista piti ügyek miatt szét akar ugrasztani egy családot. "

Csakhogy ez nehezen nevezhető családnak. Van egy anyuka, két kicsi ikerrel gyerekkel, és egy apuka, aki szállodának nézi a lakást, és házvezetőnőnek a feleségét.