Egyedülálló anyák! Hogy bírjátok? Sokalltok be néha ti is?

Fél éve maradtam egyedül az akkor 4 hónapos babámmal. Nem tűnt el az apa, sokszor segít is. Én elkezdtem dolgozni, leginkább itthoni munka, de van hogy be is kell járnom. Pár napja úgy érzem, lezuhantam, kicsit mélyponton vagyok. Úgy érzem, semmihez nincs erőm, besokalltam, ideges vagyok. Ellátok minden dolgot, de kilátástalannak érzem a monotonságot, és úgy érzem, soha nem lesz vége. Aztán sírva ölelem a kisfiam a bűntudattól, hogy rossz anyja vagyok, hogy ilyeneket érzek. Szüleim, testvéreim is messze élnek, rettenetesen egyedül érzem magam.

Ki fogok ebből jönni? Gondolom, nem lesz mindig így, de nem szeretnék teljes depresszióba zuhanni. Köszönöm a válaszokat.