Egyedülálló anyák! Hogy bírjátok? Sokalltok be néha ti is?

16: Azért ez nem úgy megy... Attól, hogy rossz egyedül, az nem jelenti azt, hogy a volt férjjel jobb lenne...

Én írtam a 10-es választ, a történet nagyjából ugyanaz mint a kérdezőnél, csak plusz még egy gyerekkel a terhes feleség mellé és a kocsmázást cseréld ki csajozásra. Amikor később farolt volna vissza, akkor én voltam a büszke, a makacs meg aki nem a gyerekek érdekeit nézi, mert nekem már nem kellett. Pedig meg lett mondva, hogy mehet, de akkor nincs vissza út.. ő ezt választotta, ő döntött. Na meg nem úgy van az, hogy apuci kitalálja, hogy ő akkor még élné világát, ha menni akar akkor megy, ha meg épp családi életet élne, akkor az asszony tárt karokkal és lábakkal fogadja vissza, és örüljön, hogy odatolja a képét.

Nekem is rossz az a helyzet, amiben vagyok, nehéz, de amikor otthon élt a volt férjem, akkor sem volt segítség, inkább örültem is, hogy megszabadultam egy problémától. Gondolom a kérdezőnek sem hiányzik otthonra egy kezelhetetlen kiskamasz, aki részegen megy haza.

"Nem csökönyös szamár vagyok, csak vannak olyan sebek, amik nem gyógyulnak be azért, mert ő észhez tért."

Pontosan így van. Én ezt úgy mondtam neki, hogy van valakinek egy kedvenc kajája, egyszer rosszul lesz tőle, jön a hányás-hasmenés, aztán már soha többet kívánja az ember, sőt inkább undorodik.

Én megbocsátottam neki, nem haragszom, megértem mi történt, de ettől függetlenül mint társ már nem kell, nem tudnám szerelemmel megcsókolni, nem tudnék hozzábújni.