Normális viselkedés ez a 16 éves lányomnál?
40 éves anyuka vagyok. A lányom 16 éves, de nagyon furcsán viselkedik néha. Olyan dolgokat csinál, mint egy 5-6-7 éves kisgyerek. Mikor elmegy lefeküdni, azt mondja, hogy "most a kisbaba megy aludni". Folyton azt kérdezgeti, hogy ő ugye még kisgyerek? Erre én azt felelem, hogy már nem kisgyerek, nem is kislány, de az én nagylányom. Úgy vettem észre, hogy ő nagyon nem akar felnőni. Mindig hangoztatja, hogy ő még legszívesebben babázna. Ráadásul aznap, mikor betöltötte a 16-ot, egész nap sírt, mondván, hogy ő már nem gyerek. Esténként is gyakran rajtakapom sírás közben. Én nem tudom, hogy ez miért van. Az ismerőseim körében a 16 éves kamaszok már felnőttként próbálnak viselkedni, buliznak, szórakoznak stb. Persze én nem tartom jónak, hogy a szülők már megengedik a 16 éves gyereküknek, hogy hajnalban jöjjön haza egy kiadósabb bulizásból részegen, de szerintem muszáj lenne elmennie néha a barátnőivel moziba, koncertre vagy egy kicsit kikapcsolódni. Örülök, hogy még nem próbál meg felnőttként viselkedni, nem lázad annyira, de 16 évesen ez azért kicsit fura viselkedés. Nem gyerekes, nagyon is értelmes, érettebben gondolkodik, mint az átlag, de mintha a legnagyobb fájdalma az lenne, hogy már nem kisgyerek. Pszichológust semmiképp nem szeretnék igénybe venni. Hasonló korú gyerekek szüleinek a véleményére lennék kíváncsi, hátha tudnak nekem valami tanácsot adni.
Előre köszönöm a válaszokat.
válasza:
válasza: válasza:26 éves 1 gyermekes anyuka vagyok.
"kicsit magamra ismertem"
Én akkor voltam hasonló, mikor elvesztettem a szüzességemet. Nem akartam, csak a fiú erőszakoskodott és naívan belementem. Nagyon bántott, úgy érzetme, már nem vagyok gyerek, szégyelltem magam sírtam.
Esetleg erre nem vezethetitek vissza?
válasza:15éves lány vagyok. Én is sokszor úgyérzem mintha "gyerek lennék" ugyan akkor egy felnőtt is.
Nem járok én se bulizni,mert elkerülöm a drogokat,és az alkoholtis. Szerintem 16évesen el lehet engedni egy hajnalig tartó buliba a lányt. (énmár 14évesen elvoltam engedve) persze csak ha normális a körülmény
válasza:Én 23 éves vagyok, már nem is a szüleimmel, hanem a párommal élek és ENNEK ELLENÉRE plüss állattal alszom (amivel 23 éve:). Úgy gondolom, hogy boldogabb ember tud az lenni, aki képes néhány ilyen gyerekes szokást megtartani. A lányod is azért fél valószínűleg a felnőtté válástól, mert az felelősséggel és küzdéssel jár. Valahogy abban kellene neki segíteni (mindenképpen jóóóó sok beszélgetés keretében) hogy e között a két énkép között megtalálja a középutat.
Történt azóta valami előrelépés az ügyeben? Sikerült esetleg vele megbeszélned az aggodalmaidat?
válasza:Kedves kérdező!
Bár nem mai a kérdés, de hátha másnak is hasznos lehet. Pszichológiában elég járatos személy vagyok, és nem akarlak megijeszteni de ezek a tünetek nem normálisak és tipikusan olyan tinédzserekre és gyermekekre jellemző akik valamilyen módon szexuális abúzus áldozataivá váltak.Ez lehetett akár néhány félreérthető megjegyzést ismerőstől rokontól, nem feltétlenül komolyabb, de az ő szexuális érettségi szintjén, ezzel nem tudott mit kezdeni, és ez egyfajta védekezési mechanizmus. Az éjszakai sírás több kamasznál van meg mint azt a szülők gondolnák, pusztán a hormonális változások miatt is...fontos lenne megpróbálnod kicsit reálisabban látnod a lányodat, és hogy ez nem biztos hogy a javát szolgálja. Lehet hogy Te nem akarod pszichológushoz vinni, de felelősséggel tartozol érte, és ez nem akarás kérdése bizonyos helyzetekben sajnos. Húzd ki a fejed a homokból, az Ő érdekében és jöjj rá mi a gond...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!