Ha történt a családodban haláleset, ki és hogyan közölte veled? Hogy reagáltál?

2010-ben nagypapám kórházba került, látogattuk, haza nem hozhattuk, de ők átszállították tüdőgondozóba. Odamentünk látogatni, szó szerint haldoklott már. Meg sem ismert minket. Mire hazaértem a tüdőgondozóból már hívott is a nővérem, hogy telefonáltak a kórházból... papa meghalt. Ekkor voltam 26 éves.

2011 őszén anyu került kórházba, de előtte már folyamatosan fogyott, romlott az állapota, ezért belgyógyászatra vitettük. Minden nap látogattam, mert hozzám volt legközelebb. Összeszedett mindent odabent, pénteken még voltam nála, szombaton a névnapján nem mentem, mert apám ment be reggel hozzá. És hívott is apu, miután beért, hogy már nem találkozott vele, mire beért meghalt. 28 voltam.

2012 decemberében kiderült, hogy apám rákos. 2013 februárjában el is temettük, előtte pár nappal "ünnepeltem" a 29-et.

(Apai nagyszüleim 2002-ben, majd 2008-ban haltak meg. Anyai nagymamám él még, ő 75 éves.)

Nagymamám egy ideje kórházban feküdt, mikor egyik este világításra ébredtem, ezért anyu bejött, hogy nincs semmi baj, csak el kell menniük. Nagyon komor volt, de próbált mosolyogni. Akkor már tudtam, mi történt. Másnap sírt és akkor mondta el, hogy a mama este meghalt. 14 éves lehettem.

Dédnagymamám halálára nem emlékszem, nyolc sem voltam még, a temetésre sem engedtek el szüleim, másik nagymama vigyázott ránk, gyerekekre. Azt utólag tudtam meg, egy reggel apukám átvitt ahhoz a nagyihoz, ott voltunk egy darabig, amíg anyu megkönnyebbült annyira, hogy sírás nélkül el tudta mondani a hírt. (Talán két napot vakációztunk nála.) Azt fel sem fogtam, csak a temetést, hogy valahová nem engednek el, ami a dédivel kapcsolatos, de ő már nem jön vissza.