Most miért megint én vagyok a bunkó? Miért nem lehet békén hagyni?

Szóval tegnap lesérültem (eléggé bevertem a bokámat és felvan dagadva) amúgy is rosszul vagyok ma. egésznap feküdtem. 2 napja nem fésülködtem, a sminkem szét folyva mert nem tudok ráállni a lábamra. meg ilyen xxl pólóba ülök itthon.

és apámhoz jött valami haverja és utoljára kiskoromban látott állítólag és mondja apám, hogy menjek ki köszönjek aztán sz artam rá nem mentem ki. aztán megint mondja, hogy menjek ki és akkor se mentem és behozta ezt a nyomorék embert a szobába, ahol feküdtem félholtan kb és a fejemre húztam a taakrót, hpgy hagyjon békén. erre az a f asz elkezdett nekem flegmáskodni, hogy jéé fekete a hajad? azthittem szőke. meg ilyen sz ar vicceket mondott, meg megjegyezte a körmömre (piros) amivel fogtam a takarót hogyan néz ki. meg leakarta rólam vagy apám vagy ez a nemtom ki szedni a takarót és mivel nem tudok uralkodni magamon elkezdtem vele orditozni, hogy na most takarodjál innen ki a pi csába. aztán megszólal, hogy nemtudtam hogy tegeződünk erre még idegesebb lettem és végül sikerült ki üldöznöm.

de most ez mimár hogy tök idegen idejön bepofátlankodik a szobámba mikor világosan megmondom hogy nem akarok vele találkozni aztán még neki áll oltani?

aztán elment és most meg apámnak az a baja, hogy leégettem msot hogy lehetek ilyern bunkó másokkal.

most komolyan velem van a baj?