Hogyan élitek meg ha a nagyszülők különbséget tesznek az unokák között?

Nálunk is ez van.Párom anyja a lánya gyerekét jobban favorizálja már most mint a miénket.Jó, még nem született meg a miénk, a 8. hónapban vagyok.De ilyenkor a másik unokát már ellátta mindennel.Amikor a 4D-s felvételt mutattam neki akkor is csak a másikról beszélt, hogy az milyen ügyes.Különösképpen nem érdekel.Az én családomtól megkapja azt a szeretetet duplán.

Engem is rosszul érintett az elején, aztán megtanultam nem foglalkozni vele. De az én lányom hamarabb nyitja majd a nagyanyjára az ajtót, nem úgy mint a hőn szeretett, kis kedvenc unoka, csak ezt ő még nem tudja. Biztos fájni fog a felismerés, de meg is érdemli.

Nálunk is ez van. Anyám nem szereti az én gyerekeimet, míg a húgom gyereke az atyaúristen. neki mindent lehet, míg az enyémeknek még megmozdulni sem. el is érte azt, hogy nem szeretnek menni hozzá, én meg nem erőltetem. Már én sem megyek, le van tojva. Anyának sem volt jó, nagymamának még silányabb.

Nálunk nincs ilyen probléma, de nagymamámék családjában annó volt. Ugyanis a nagyi újraházasodott, és az új anyósa csak az új férjétől levő gyereket szerette. Pl. mindig csak 1 csokit hozott, amit annak a gyereknek szánt. De a nagyi résen volt, és mindig kettévágta a csokit, és szétosztotta a két gyerek között. Szóval, sajnos régen is voltak buta nagyszülők, de szerencsére okos anyukák is vannak, akik ügyesen megoldják az ilyen problémákat. És persze vannak nagyon jó nagyszülők is.

Megszoktuk a húgommal, egész életünket a két unokabátyánkat ajnározta a nagymamánk (fiúpárti...).

Nálunk is ez volt. Mamám mindig is jobban szerette a másik lányától származó unokáit, mint minket. Két lánya volt, az egyik egy szemétláda, akire soha nem lehetett számítani, akár évekre is eltűnt, és van édesanyám, aki ott volt a bajban, meg amúgyis, csak úgy mindig látogatta őket, segített nekik, stb. Mégis ő van mindig lehordva mindennek, a másik nő, aki most épp 6 év után bukkant fel, mert ezoterikus tanulmányokat folytatott, ő a minden. Meg az ő két gyereke. Minket semmibe vesz, én anorexiás gebe vagyok, a tesóm meg kövér disznó. (Amúgy egyik sem igaz, csak ő így állít be minket, mindketten normál testalkatúak vagyunk, csak én kicsit vékonyabb alkat, nővérem meg kis párnás, de a kövértől távol áll, főleg, mivel rengeteget mozog.) A szüleimnek persze ez mindig rosszul esett, mert kicsi korunkban is megvolt a megkülönböztetés bár mi akkor még nem fogtunk fel belőle semmit. Viszont amióta érzékeljük, hogy mi folyik itt, magyarázzuk a szüleinknek, hogy felesleges rajta idegeskedni, ő ilyen, és már nem fog változni, mert ahogy öregszik, egyre rosszabb ráadásul. Én nem foglalkozok vele, nem látogatom, ha ő idejön évente egyszer, köszönök neki és kész. Beszélgetésbe nem bonyolódok, mert abból csak veszekedés van, mert valamiért beszól én meg elküldöm melegebb éghajlatra és megmondom, hogy én nem szerencsétlen anyám vagyok, akivel úgy beszélhet, mint a kutyával, ha úgy tartja kedve.

Őszintén? Nem érdekel. Az anyai ágon a nagymamám nekünk soha nemvett ajándékot max megdobott 30 ft-al, ellenben a fiának a fiait viszobnt elkényezteti. Az egyik súlyosan elhízott az egészségtelelen élettől és vett neki egy motort hogy szegényke kitudjon mozdolni otthonról.

Öcsém és Én vagyunk az annyira nem kedvelt unokák.(17L,14F)Az unokahúgunkat(14L)persze viszi mindenhová magával pl.Balaton strand stb. Nagyon sokszor ott alszik nála,minket nem hív szinte sosem.Régebben még rosszul esett,de most már nem érdekel,egyedül az bánt,ahogy öcsémmel bánik,azért,mert hasonlít apámra viselkedésben és fiú.(Semmi baj nincs apummal):) Anyukámat is bántja a dolog látszik rajta,de már nem foglalkozik annyit vele.