Létezik olyan, hogy valaki nem apának és segítő társnak, férjnek való?
A férjem, gonosz, rosszindulatú, persze nem mindig, de nagyon sokszor. Csak magára gondol, lusta és mikor mondom neki, hogy kicsit nem ártana rendbe szedni az udvart, vagy a fürdőszobát kimeszelni, mert már 2 éve nincs kifestve, csak a glett van rajta, de az is néhol, mert építkezés utáni állapotban van, nem törődik vele. Azt mondta ő nem dolgozza magát halálra, nem akar 50 évesen kipurcanni, elég neki a munkahelye. Rendőr és egy nap nappal melózik másnap éjszaka, majd 2 szabad nap. Szerintem nem egy megterhelő meló, ami mellett ne lehetne besegíteni nekem a gyereknevelésbe is. Tehát az udvaron káosz, a garázsba az autó be se fér, a kiskaput nem lehet bezárni(vagyis simán bejöhetne egy betörő is, ha ő pl éjszakás, akadály nem nagyon volna)..... Velem csak akkor törődik, ha szexre van szüksége, egyébként ritkán van hozzám szép szava, inkább csak blamál. Én minden nap főzök, mosok takarítok, gyereket nevelek, mert még csak 2 éves lesz. Ő ha otthon van alszik, reggel 9-ig minimum és háborog, ha a kicsi felébreszti. Délután szintén alszik vele, csak ő nem 2-ig, hanem 4-5 óráig. Ha a kicsi zenél a játékaival ideges, külön szobába megy, még az ajtót is becsukja magára. A gyerekkel olyan mufurc, semmi kedvesség, néha megöleli, de van hogy elmegy mellette anélkül, hogy ránézne, pedig alig látja, mert mindig megy valahova. Ha azt mondom neki, csak akkor vagy velem kedves, ha szexre vágysz, ideges lesz. Ha nemet mondok rá, mert úgy megbántott előtte valamivel, akkor durrog, vagdalkózik... Nem tudom mi van vele, de elviselhetetlen, mintha nyűg lennék neki én is és a baba is, aki úgy szereti, de ő nagyon ritkán foglalkozik vele. Semmit nem csinál, nagy ritkán figyeli, ha takarítok, mosogatok, de az is max 10 perc, mert már kiabál, hogy miért nem vigyázok én rá. Úgy megy el otthonról sokszor, hogy nem köszön se nekem se neki és a baba sír utána, zokog.
A családomhoz nem jön el, mert nem fog mindenkivel jópofizni. Ha az ő családjához megyünk, félrevonul tőlünk, nem is foglalkozik senkivel, csak tévézik, vagy lelép.
Azt mondja szeret, vagyis mostanában nem is mondja, de szex minden nap jó lenne, másra nem kellek. Hozzám se szól egész nap, szórja a pénzt, mert nem tudom hova költ. Mondtam neki, hogy most már én leszek a kasszás és beosztom én, mert nála tízezrek tűnnek el úgy, hogy nem tudja hová. Mire ő, hogy azt biztos nem, el ne képzeljem. De tornyosulnak a kifizetetlen számlák, a kislány pénzét is elverte, amit a nagyitól kapott névnapjára, azóta se adta vissza.
Szerintetek milyen ember az ilyen???
Mondtam a válást is, de nem akarja. Volt hogy mondta, jó beleegyezik, de szinte ki akarna semmizni, holott minden közös, együtt értük el. És miután minden félét a fejemhez vág, rá 10 percre már jó lenne szeretkezni, mintha mi se történt volna. De én nem tudok, olyan undorítóan viselkedik. Sokszor azt sem bírom elviselni, ha hozzám ér.
Hogy szabaduljak meg tőle? Mert jobb ember nem lesz, mivel kapott egy utolsó esélyt tőlem, mert külön is éltünk sokáig, de megsajnáltam és visszafogadtam. Viszont az addig normális, kedves ember visszaváltozott azzá, akit elhagytam.
Igazatok van, így utólag visszagondolva tényleg láthattam volna, mert voltak akikkel csúnyán és gonoszan bánt, de nem vetítettem ezt vissza magamra, nem is mertem volna gondolni, hogy képes ezt tenni velem, velünk is. Miután férjhez mentem hozzá kezdődtek a gondok és főleg akkor miután anyagilag is nehezebb helyzetbe kerültünk, mert építkeztünk. Amíg szórakoztunk, utazgattunk nem volt gond. A családjával is utálatosan viselkedett, szóltam érte, de már nem is foglalkozott velem, hisz hozzámentem. A házasság után és főleg a gyerek után kifordult önmagából és az az ember akit szerettem eltűnt.
Van igazság ebben, jól nézd meg kinek adod a szíved és főleg, kinek szülsz gyereket. Én tévedtem és bedőltem a sok nyájaskodásnak, majd miután ellentétes nézőpontra kerültünk és sok minden téren más véleményen voltunk, főleg ha ellent mondtam neki, ideges és ingerült lett. Ő irányítani akarna és nem látja be a hibáit és a szemétkedései számára normális dolgok, csak számomra nem, mert felfoghatatlan, hogy tud velem ilyeneket tenni. Nem becsüli bennem sem az anyát sem a feleséget. Későn derült ki, ha visszafordíthatnám nem mennék hozzá feleségül, viszont a kicsikémet a világ minden kincséért nem dobnám el, tehát őt akarnám, csak a férjemet nem. Érdekes felállás, de a gyermekem a mindenem!!
Köszönöm, hogy felnyitottátok sokan a szemem, a hogyan tovább is lesz valahogy, remélem jól alakul minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!