Mit tudnék kezdeni a tesómmal?

18 éves vagyok, a tesóm 2 évvel fiatalabb nálam. Anyukám nevel minket, egy kétszobás panelban lakunk, tehát tesómmal egy szobában vagyok.

Tesóm évek óta elviselhetetleül viselkedik, egyfolytában cümmög. Szerinte neki mindent szabad, nekem semmit. Értem ezt arra, hogy hétköznap, amikor másnap suli van, éjszaka háromnegyed 11kor még hangosan veri a gépet. Amikor szólok neki, hogy most már kikapcsolhatná, elkezd veszekedni, undorító módon beszél, néha lek*rváz, csapkod, én pedig ki vagyok készülve, mert amúgy is nehezen alszom el (van hogy egy-két órát forgolódom) és az idegesség még csak rátesz eggyel. Reggel rendszeresen alig tudom kinyitni a szemem, mindig fáradt vagyok. Mondtam anyának, beszél is vele, megígéri neki tesóm, hogy mostmár kikapcsolja a gépet, de ez csak duma, este mindig ugyanaz van.

Ma indultunk volna anyával a boltba, már rajtam volt a kabátom meg a cipőm, és tesóm mondta, hogy adjam oda neki a csokit. Mondtam, hogy majd ha visszajöttünk, mert most már nincs kedvem keresgélni. Addig-addig hisztizett, hogy oda kellett adnom neki, csakhogy ő közben megsértődött, mert nem kapta meg azonnal, és az egészet úgy ahogy volt hozzávágta az én részemen a falhoz, az egész ágyam tiszta csoki volt. És persze ne legyek ideges. Anyukám meg van lepődve meg ideges lesz, amikor mondom neki hogy legszívesebben elköltöznék itthonról, egyszerűen nem érti meg, hogy kikészülök, egyszerűen nem bírom már tovább, mindig amikor közeledik az este már alapból gyomorgörcsöm van, hogy ma sem fogok tudni aludni. Egyedül hétvégén tudom kipihenni magam, mert akkor nincs itthon.

Meg ha véletlenül lefagy a gép vagy bármi nem úgy működik, ahogy ő szeretné, elkezd csapkodni, veri a billentyűzetet, földhöz vágja az egeret és rondán beszél, úgy viselkedik mint egy idegbeteg....

Ezen kívül pótvizsgázni volt tavaly is meg ebben az évben is. Anyukám mindent megtesz azért, nehogy bukjon, ő mindig fogadkozik is, hogy most már rendesen fog tanulni, de hiába kezdődött el az új év, én könyvet alig látok a kezében. De nem lehet ám a szemére vetni, hogy az egész napos gépezés mellett tanulni is kellene, mert akkor sérül a kicsi lelke. Egy rossz szót nem lehet neki mondani, mert akkor mi vagyunk a gonoszak, de cserébe ő úgy beszél velünk, mint egy utolsó sz*jhával.

Egyszerűen nem bírom tovább és nem tudom, mit lehetne kezdeni a helyzettel....