Feladjam és felejtsem el?

Szerintem a nagy káoszba ne akard bevállalni. Nem kell örökre lemondanod róla, de ne ilyenkor akard. Mondhatnád azt pl. hogy a következő 5 évre leteszel róla, aztán, ha akkor, vagy akár közben is jobbra fordulnak a dolgok, még mindig szülhetsz bátran. Tudom, mennyire erős tud lenni a vágy az emberben, ha babát szeretne, de sajnos ezt nem szabad úgy nézni, hogy mindenáron akarod. Nem tudom persze, hogy mekkora ez az anyagi probléma, ha csak annyi, hogy le kell mondani luxus dolgokról, a ház helyett egy kisebb lakásba költöztök, akkor persze más a helyzet. Ha viszont megélhetési gondokkal laktok majd egy pici albérletben, mert a hiteletek miatt el kellett adni a házat, akkor ez most nem alkalmas.

Az, hogy hogyan lehet lemondani, azt nem tudom megmondani, biztosan jobb, ha úgy gondolsz rá, hogy EGYELŐRE nem, majd később, ha rendbe jönnek a dolgok.

Szia!

Én teljesen megértelek, hidd el, de mindig van valahogy!! A lakást , amit eladtok, azon a pénzen vehettek egy kisebbet. 9 éves a nagy, de hidd el akár még egy szobában is ellenne egy 2-3 éves totyogóssal!! mi is úgy vállaltuk be a babát, hogy még albérletben laktunk. Én nem tudom, de a férjemmel 3at tervezünk. mindenki fogja a fejét, hogy ebben a gazdasági helyzetben, meg... De régen se volt jobb, sőt! Anyukámék is 5en voltak, apámék 7en, és ott volt 56, a szocializmus...Szóval nem szeretnélek álmokba ringatni, úgyis a Te döntésed lesz, csak leírtam ezeket...

12:24es vagyok...nekem sokszor eszembe jut a szüleim példája.Ők egy 21 négyzetméteres lakásban kezdték, se fürdő, se WC nem volt.Az esküvő után 9 hónappal megszülettem, mert szerettek volna gyereket. Utána jött a húgom is, mikor 16 hónapos voltam.Miután beköltöztek legalább 1 évig lavórba fürödtek, ott is mosott anyukám, engem is ott fürdetett.Utána tettek be egy kis zuhanytálcát.Apukám a munka mellett másodállásban még dolgozott, hogy legyen pénz, aztán elköltöztek, de nem volt sok pénzük, közben jött a következő húgom,én voltam kb 5 mikor megszületett.Albérletről, albérletre vándoroltak, volt hogy krumplis tésztát ettünk hetekig, mert olyan kevés pénz volt.

A 3. babát, második húgomat már nem tervezték, így jött össze, véletlen volt.De megoldották a dolgokat.

Lényeg a lényeg, most miden oké, nem mondom, hogy nincsenek nehézségek, de az átlaghoz képest jobban élnek szüleim, még született 2 öcsém is idő közben, húgom meg én is férjhez mentünk, ott már van baba, nálunk remélem hamarosan jön:)Csak azért mondtam el, mert persze fontosak az anyagi dolgok, és nem szabad felelőtlenül cselekedni, de ha az ember mindig arra várna hogy minden rendben legyen, akkor soha nem lehetne gyereket vállalni!

Annyit még hozzá kell tennem a kis történetükhöz, hogy idő közben megismerték Istent, keresztény életet kezdtek élni,ez is nagyban segített azon, hogy jobb lett az életszínvonaluk.

De persze mindig vannak hullám hegyek-völgyek, próbák, amiket ki kell állni.

Amúgy ezeket a dolgokat, hogy kevés pénz volt, stb, nem onnan tudom, hogy sanyarú gyerekkorom volt, és emlékszem rájuk, hanem anya mesélte mikor nagy lettem.Nagyon boldog gyerekkorom volt, és ez nem pénz függő!

csak ennyit akartam...:)