Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek azért lettem...

Szerintetek azért lettem zárkózott mert a szüleim sokat üvöltöztek velem mikor kicsi voltam?

Figyelt kérdés

Sziasztok! Ma jutott eszembe hogy mikor kicsi voltam (6-8 éves) akkor a faterom sokat kiabált velem meg fenyegetett.


Volt olyan hogy leszidott és öngyilkos akartam lenni (a fejemre húztam egy csomó tollpárnát,hátha megfulladok. de nem fulladtam meg csak melegem lett és levettem xD ) és mikor elmondtam neki,azt mondta hogy legközelebb szóljak neki és majd ő földhöz csap.


Volt olyan hogy sokáig bicikliztem (6 óra helyett negyed nyolcig voltam kint,de nyáron) a legjobb barátommal és mikor meglátott minket az úton akkor hazavitt és leüvöltötte a fejem,majd nekilökött úgy az ajtónak hogy megmaradt a lila folt napokig.


Így visszagondolva ezek olyan durvának tűntek (az öngyilkolós sztoriban 6 éves voltam),nem lehet hogy ezek is közrejátszanak hogy félek az emberektől és zárkózott vagyok?


Előre is köszi a válaszokat (légyszi normálisan írjatok)!

15/L


2009. okt. 21. 21:29
 1/9 anonim ***** válasza:
100%

De könnyen lehet. Azért ezek elég durva sztorik. Valamiért egyébként én is elég félénk vagyok.

16/F

2009. okt. 21. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 Offthewall válasza:
86%
De, valószínű! Az hogy 7-ig nyáron biciklizel, és hozzávág az ajtóhoz... Én arcba rúgnám ha nem sértelek meg :D
2009. okt. 21. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Én ezt biztosra veszem, hogy nagy kihatással volt rád. Nézd, én sose voltam elég jó a családomnak, mindig bántottak valahogyan (vessző, kiabálás, apróságokra). Kicsiként (7 évesen) még főszerepet játszottam iskolai színdarabban, aztán az önbizalmam megtört a sok cseszegetés hatására, mikor beléptem abba a gospel kórusba, aminek már 10 éve vagyok tagja, több évbe telt, mire elkezdtem hallani a saját hangomat éneklésekkor. Most (1-2 hét híján) 25 éves vagyok, az önbizalmam visszatért, de most meg abban a társaságban nem találom a helyem, akik segítettek ebben, mert ők meg beskatulyáztak csendesnek, aki már nem vagyok, de nem tudom köztük igazán megélni a régi-új önbizalommal rendelkező énemet, aki viszont már szeretne előtörni, és az újabb barátaim már az önbizalommal rendelkező énemet ismerik.

Szóval remélem, te több sikerrel jársz, és törekedj arra tudatosan, hogy igenis legyen önbizalmad, legyél az, akinek eredetileg születtél, és sose hagyd, hogy beskatulyázzanak, mert abból nehéz kibontakozni.

2009. okt. 21. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%
De valószínű. Az én apukám nem volt ilyen durva, de azért eléggé és én is félénk, pityergős meg ilyesmi vagyok. Bár én úgy érzem inkább csak a "felnőtt emberektől" félek, meg azoktól, akik úgy érzem "felettem" állnak... Pedig már én is felnőtt vagyok. Saját társaságomban "csak" egy enyhe félelmem van, hogy engem senki nem csíp, mindenkit idegesítek, és senki nem is kíváncsi rám...
2009. okt. 21. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
hmm ez érdekes. Az én szüleim nem bántak velem így mégis úgy vagyok társaságban mint az utolsó válaszoló. Jellemzően ezt úgy "leplezem" mintha nagyon csacsogó vidám lány lennék...közben meg jobban szeretek egyedül lenni, most kivéve mert a 14 hónapos kisfiammal szeretek nagyon együtt lenni :))
2009. okt. 21. 23:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
37%

Konkrétan ez a biciklizős sztori engem azért nem győz meg, mert, mint írtad, hatig engedett el, Te pedig negyed nyolckor mentél haza. Elég sok idő ez egy szülőnek abban a tudatban, hogy a gyerek valahol biciklizik, holott már rég otthon kellene lennie. Egy felelős szülő ilyenkor halálra aggódja magát, mi történhetett a bicikliző gyerekkel, miért nincs itthon. Szóval így nem is lep meg az indulata.

Más példát nem írtál.

Ettől függetlenül lehet, hogy igazad van, és tán a faterod túlságosan agresszív ember, de biztos vagyok benne, hogy néha őt is meg lehet érteni, legalábbis ez az egyszem biciklizős történet inkább őt igazolja.

2009. okt. 21. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

Nem hinném.Van aki úgy is zárkozótt,hogy a szülei példamutatóan nevelik.

Szerintem gátlásos vagy mint a legtöbb kamasz.Vagy csak egyszerűen olyan kamaszokkal vagy körülvéve,akik nem a te "társaságod".

Biztos van olyan dolog ami érdekel,keress olyan fiatalakot,akiket szintén,meglepődsz majd velük milyen közvetlen leszel.

2009. okt. 22. 14:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. Igazából sok sztori van,de ezek jutottak eszembe elsőnek. Általában az volt,hogy mikor pl.: elestem,akkor sosem az volt a reakciója apámnak hogy "jól vagy?" hanem az hogy "a lóf-szt ugrálsz már!" (vagy hasonlók) ellenben anyukám túlzottan aggódik értem,de ezt még mindig jobban elviselem mint apámat akitől mindig csak negatív kritikát és leszidást kaptam.


nemrég felvételiztem,mikor megtudtam hogy az egyik legerősebb informatikai suliban 57. vagyok,annyira örültem,hogy szinte táncra perdültem. apám mégis csak annyit mondott hogy "és most mit érek én ezzel el,úgysem jutok be,lusta és figyelmetlen vagyok"


hiába jutottam be,és hiába vagyok a jobb tanulók között,olyan keserű érzést ad az hogy a fateromnak semmi se jó. amennyire tisztelem a tudását,meg azt hogy annak ellenére hogy szakmunkás,hihetetlen lexikális tudás van,annyira gyűlölöm is mert soha egy jó szót nem kapok tőle.


hjaj,de kipanaszkodtam most magam,ez jobb mint egy blog.

2009. okt. 22. 15:21
 9/9 anonim ***** válasza:
te szegény :/ nekem anyukám elhagyott mikor megszülettem, azóta felém se néz. néha felhívják egymást apámmal, és üvöltenek. :/ apu se nevel, csak átjön hetente egyszer hogy már megint milyen hülyeséget csináltam, kioszt, és ennyi.:( sajnálom, hogy ez történt veled, támaszkodj édesanyádra. én tervezek itthonról 17-18 évesen elköltözni. tudom, ez nehéz lesz, semmi anyagi háttérrel, de majd valamit kitalálok, rossz ilyen szülőtlen senkinek lenni, apu heti egyszeri oltása nem sok jót hozott az életembe. de ne próbálj öngyilkos lenni soha, mert az írásodból levettem, hogy te egy normális, életre való csaj leszel - ha fáj is leírnom, vagy neked olvasnod, de apukád nélkül :/ egy idő után úgyis hiányozni fogsz neki. akkor elmondhatod.
2010. aug. 28. 19:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!