Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek hol van az a pont...

Szerintetek hol van az a pont amikor már nem érdemes küzdeni egy kapcsolatért? Van már ilyen poszt, de egyikben sem szerepel gyerek.1,5 éves a kisfiunk.

Figyelt kérdés
A párommal 11 éve élünk együtt, ő 12 évvel idősebb nálam. Mégis mintha megrekedt volna kb. 23 éves szinten. Nagy szabadságigénnyel rendelkezik. Régebben fontosabbak voltak számára a haverok, mint a család. Van egy 1,5 éves kisfiunk, akit imádunk mindketten, de egymással már szinte nem is beszélünk. Kötelességtudatból nem megy el itthonról túl gyakran, viszont helyette rákapott egy online játékra (Farmerama), és már beszélgetni sem tudunk úgy, hogy ne a gép előtt ülne. Majdnem minden reggel úgy kelek fel, hogy új életet szeretnék kezdeni, de nem egyszerű... Közös lakás (hitel), gyerek, és a szüleim részéről a nyomás, hogy ha már gyerek van, akkor együtt KELL maradni. Igazából csak hozzájuk tudnék haza menni, de a tudat, hogy nem támogatnak, meggátol ebben. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

2013. júl. 16. 14:14
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:

Annyira szomorú, hogy ilyen sokan ugyanilyen szituációban vannak!!! Kitartást! Kicsi gyerekkel lehet még esélyetek újra kezdeni! Ugyanezen megyek keresztül én is és úgy érzem beleőrülök. De meg kell lépni, nincs mese. Bár nálunk sztem durvábbak a dolgok, nálatok még van esély az újrakezdésre!

Faterom ugyanez, de ő 50 évesen fordult be, azóta 1-1 mondatot beszél anyukámmal naponta. Mindenki teszi a dolgát, ő hazajön és elvonul szerencsére anyukám meg elfoglalja magát. Idősebb korban sokkal nehezebb a váltás de te még fiatal vagy, van lehetőséged változtatni akár a családi életedet javítani akár új életet kezdeni!

2013. júl. 18. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 A kérdező kommentje:

21# Nem vagyok biztos benne, hogy akarom ezt a kapcsolatot. Sőt! Anyukámék házasságának majdnem a tükörképét látom magunkban. Ők nem váltak el, épp miattunk, gyerekek miatt. Úgy gondolom, mindannyiunknak jobb lett volna, ha külön mennek. Mai napig sem felhőtlen a házasságuk. Fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy úgy éljek le 20-30 évet, mint ők.

Ha nem indiszkrét, Nálatok mi az, amit durvábbnak gondolsz?

2013. júl. 18. 13:18
 23/24 anonim ***** válasza:

A megcsalást nem tudnám megbocsájtani. Kizárt! Én már azt is közöltem a párommal, hogy azt sem szeretném soha megérni, hogy valami r....c a hátam mögött röhögjön rajtam, hogy utána koslat. Vagy egyszer is fülembe jusson, hogy a férjemet itt és itt, ezzel és ezzel látták, mert ismerem magam, nem tudnék adni még egy esélyt, a gyerekek miatt sem. Én már akkor pánikrohamot kaptam, mikor ráírt FB-on az exe, előjött belőlem az állati ösztön, hogy védjem a családom.

Talán azért is van, mert már a második házasságom, egyszer már pofára estem, de felálltam, újra kezdtem, és mondhatom, hogy boldog életem van. Sikerülhet neked is.

2013. júl. 18. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 A kérdező kommentje:
23# Most már én is tudom, hogy akkor erősebbnek kellett volna lennem, és végleg leküldeni a p...-ba. Én nem hallottam vissza, hogy látták valakivel, csak voltak "jelek". Pl. előtte hetekig be sem kapcsolta a számítógépet, akkor napi szinten. Tudtam az e-mail jelszavát, és ő megváltoztatta. Addig sosem néztem bele a telefonjába, de akkor már belém bújt a kisördög, és elolvastam az elküldött sms-eit (a bejövőket törölte), és ott egyértelmű dolgok voltak. DE ha akkor nem adok neki egy esélyt, akkor most nem lenne egy gyönyörű kisfiam. Bár, épp miatta dilemmázom, hogy mi legyen, mert azt szeretném, ha neki a legjobb lenne.
2013. júl. 18. 20:56
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!