Szerintetek hol van az a pont amikor már nem érdemes küzdeni egy kapcsolatért? Van már ilyen poszt, de egyikben sem szerepel gyerek.1,5 éves a kisfiunk.

A Farmerama nem egy túl izgalmas játék. :) Valószínűleg csak pótcselekvés. Unatkozik. Mint írod, kötelességtudatból nem megy el gyakran otthonról. Most nem bántásból kérdezem, eszem ágában sincs ellened írni, de szerinted mit kéne csinálnia otthon? Miről beszélgettek, mikor sikerül beszélni? Gondokról? Az egy idő után fárasztó és lehangoló.

Mi is hasonló helyzetben éltünk. Én már ki is borultam, veszekedtünk. Egyik este kezdeményezésemre, veszekedés nélkül megkértem mondja el, mit szeretne. Aztán én is elmondtam, amit akartam. Persze mindenre tudott valami kifogással jönni, és mindig mondtam, hogy én értem, de értsen meg ő is engem. Végre feladta a védekezést, mert már automatikusan támadásnak vett tőlem mindent, ba..tatásnak, nyavalygásnak, és mindig elbeszéltünk egymás mellett. Pl. megkérdeztem, hogy miért csinálja ezt és ezt, a válasza után elmondtam, hogy én azt gondoltam, hogy azért mert... Hirtelen leesett neki is, hogy a kommunikáció hiánya miatt teljesen félre értettük egymást. Aztán megbeszéltük, hogy ok, menjen el barátokkal sörözni, de legyen szíves írjon legalább egy sms-t, hogy meddig lesz, és kivel van, mert én nem azért rinyálok, mert sörözik, hanem utálok aggódni, egyik ablaktól járni a másikig, körmömet rágni, hogy mikor jön már. Elmondtam neki, hogy pl. ha megmondja, hogy éjfélkor jön csak haza, akkor éjfélig nyugodt vagyok, nem idegeskedek, hogy talán baja van. Akkor nem kell felhívnom, ő nem lesz dühös, hogy lejáratom a haverok előtt, hogy "na, ellenőrzés van". Elkezdtünk moziba járni együtt, majd beülünk valahová, míg anyukám vigyáz a gyerekekre. Ilyenkor nem a problémákról beszélünk. Olyan jó újra együtt nevetni, mint a kapcsolatunk elején. Hosszú út volt, és még mindig van mit javítani.

Valószínű a 3#-asnak van igaza... De azért találgatás helyett inkább kérdeznék!

Őszintén válaszolj már arra, hogy melyiket érzed valósnak, melyikre igen a válaszod:

1/ Érezted valaha is, hogy nagyon szerelmes vagy a párodba és jó együtt élni, és ha az úgy maradna mindig, de jó is volna...?

Ha igen, a kapcsolatotokban mikor, és mennyi ideig?

2/ Vagy inkább csak úgy vele voltál és múltak az évek, láttad, hogy nem passzoltok, de mégis vele maradtál, mondván hátha megváltozik? S végül csakazértis a gyerekvállaláshoz folyamodtál, hátha majd a gyerek okán meg tudod változtatni?

Sokan látják a párjuk hibáit, de azt nagyon ritkán kérdezik meg maguktól, hogy "én mit tettem azért, hogy jó legyen?"

Az nem válasz, hogy sokat dolgozom, főzök, mosok, gombot varrok, gyereket nevelek, ezt tud egy alkalmazott is.

Kedves 15-ös!

Az ő kapcsolatuk nem egy járás, házasság, ahol van egy másfél éves gyermekük is, akire szintén kell gondolni, mielőtt döntést hoz. Egy ilyen kapcsolatot mérlegre kell tenni, és megkérdezni magától, hogy "jobb lesz nekünk, ha elhagyom a férjemet? Vajon, ha lesz egy új kapcsolatom, az makulátlan lesz, az nem fog ellaposodni pár év után? El fogja majd az új párom fogadni a gyermekemet?" Ez nem egy megcsalásról, megalázásról, bántalmazásról szól, hogy el KELL menni! Ezt a kapcsolatot nagyon szépen meg lehetne menteni.