Miért bánik úgy velem az anyám mint egy kb.10 évessel?

Teljesen egyértelmű számomra, hogy anyukád aggódik érted, félt. Ez természetes, nem kell emiatt rögtön menekülnöd otthonról.

Ha megbízol benne, és elmeséled neki, hogy kivel töltöd a szabadidődet, mit szoktatok csinálni stb. Tehát beavatod az életedbe, akkor látni fogja, hogy rendesen viselkedsz akkor is, ha ő nem lát.

Hidd el neki sem könnyű elengedni a kicsi fiát!

Annyi helyen olvastam, hogy ha 18 leszek, akkor ezt meg ezt fogom csinálni... Szerintem a legtöbb esetben nem az számít, hogy ki hány éves, hanem az, hogy hogyan tudja a családjával a meglévő problémákat, konfliktusokat rendezni. Mindent meg lehet beszélni, csak megfelelő intelligencia kell (mindkét fél részéről) hozzá.

Kitartást a felnőtté váláshoz!

Miért te mész a haverodhoz? Miért nem mehet ő hozzátok? Akkor anyud is megismeri és legközelebb esetleg már te is mehetsz hozzá.

Anyudék bizalmát ki kell érdemelni, fokozatosan. A ruhák ügyében meg állj a sarkadra és kezdj el felnőttként viselkedni.

Ez oda vissza működik. EGyrész igen, anyud eléggé gyerekként kezel, de másrészről meg neked is el kell kezdened felnőttként viselkedned.

Kérdező, eben a korban már leginkább (mondjuk 80%) rajtad múlik, hogy mibe és mennyire engedsz beleszólást, és mibe nem. De egyet vegyél tudomásul, a szabadságot soha, senkinek nem adták még ingyért, helyetted senki más nem fog kiállni a te saját szándékod mellett, azt vagy kiharcolod magadnak, vagy így jártál... ha te felveszel egy konfliktuskerülő-irányítható viselkedést, akkor majd 40 évesen is más fogja megmondani, hogy milyen ruhát vegyél fel, és mikor hova menj. Ha azt akarod, hogy ez ne így legyen, akkor pl. tegyél valamit, állj ki a saját szándékodért, saját igazadért.

(ha nem véded meg magad, nem állítod le, minden nőben működésbe lép ez a fajta féltő-gondoskodó alapösztön, gondolj bele, én vagyok 49, és amikor hazacsörögtem a zasszonyra (33), hogy ne aggódjon, később jövök mert elment az utolsó busz, elkezdett magyarázni, hogy ám ne várj éjszakaira hanem gyere taxival az meg itt meg ott áll meg és különben is így meg úgy...kénytelen voltam leállítani, hogy egyfelől nem vagyok óvodás, másfelől ő még bőven anyatejjel táplálkozott, amikor én már Budapest éjszakai közlekedését használtam... mert tök mindegy, érted, hogy hány éves meg mennyire tapasztalt az a másik, anyai ösztön bekapcs... és "ott van a széken a ruhád azt vedd fel és ne ezt a pólót hanem amazt, a hűtőben a fazékban az ebéded, azt melegítsd meg és tudod 2-es fokozaton, és próbáld elérni az utolsó buszt mindenképp mert a ..." és tök hiába mondom el harmadnaponta, hogy "nagykisfiú vagyok", esélytelen... múltkor befenyegettem, hogy csináltatok egy tucat "nem vagyok óvodás" feliratú pólót itthonra:))) - na erre számíthatsz 18 után, az összes nőtől, legyen az az anyád, a barátnód, a feleséged, a lányod... csak hogy ne ringasd magad illúziókban:)))

Ejnye, utolsó, nem illik így beijeszteni szegényt.:D A hozzám hasonló mizantrópoktól nem fog hasonló bánásmódban részesülni. Mondjuk minket meg más okból akar(na) elkerülni, úgyhogy végső soron mindegy.:D

Az én anyám rögeszméje az, hogy nemi erőszakot megejteni kész huligánok csürhéje veti rám magát, amint átlépem a bejárati ajtónk küszöbét (tökmindegy, hogy épp csak a szomszédos utca kisboltjáig kísérlek meg kigyalogolni térdig érő pufikabátban, a nyüzsgő népek járdáján, fényes nappal), de emellett az én megbízhatóságomban is nehezemre esik hinnie, szóval át tudom érezni a helyzetet. Az érvek felsorakoztatása, az érettség bizonyítása nem sokat használt eddig, és gyanítom, hogy nem is fog, amíg anyám az ő fiatalkori énjéből vagy XY kollégája gyerekéből indul ki, illetve abból, amit a híradóban sugároznak. Viszont azt nem tudhatom, a te eseted hátterében mi áll és azt sem, hogy mennyire olvaszthatatlan az a hírhedt jég, így én csak azt tudom javasolni, próbálkozz be ezekkel. Valahányszor túlzott aggodalmaskodáson kapod, tedd szóvá, minél többször és minél hosszasabban magyarázd el neki, mi zavar téged ebben, akkor talán megenyhül idővel.