Miért nem vesznek figyelembe?

Anyám és tesóm sosem vette figyelembe hogy aludnék. Eddig úgy gondoltam oké, mert tényleg össze-vissza aludtam, és amúgy is legtöbbször nem voltak itthon úgyhogy tudtam nyugodtan aludni. De úgy két hónapja már normális időben alszom, ők pedig mindig itthon vannak, és most sem vesznek figyelembe. Pedig nem vagyok velük rosszban egyáltalán.

Tegnap nagyon beteg voltam, lázas, lefeküdtem este nyolckor. Éjfélig nem hagytak aludni! Vagy tízszer szóltam nekik, hogy fejezzék már be a hangoskodást. Az én ajtóm természetesen csukva van, de hát attól még nagyon behallani dolgokat, ha a többi nincs. Volt olyan, hogy tesómnak szóltam hogy csukja már be az ajtót, erre becsukja és elkezdett hangosan énekelni. Este tíz órakor, én pedig ott fekszem lázas betegen! Szóval egyáltalán nem érdekli őket, nem törődnek vele, hogy aludnék. És állandóan ez megy. Hiába szólok nekik ezerszer, hogy csukják be az ajtókat, ne legyenek hangosan... Van mikor csapkodják is az ajtót, vagy kint beszélgetnek a szobám előtt (mikor amúgy nagy a ház, bárhol beszélhetnének...)

Meg miután felébredtem (ők nem tudták hogy ébren vagyok, mert feküdtem) nyitott ajtónál beszélgettek, minden szavukat ki tudtam venni, annyira behallatszódott. Hallottam, hogy elkezdenek rólam beszélni, és ezért levették a hangerőt, szerintem suttogtak. Tehát tudatában voltak annak, hogy én ott vagyok a szobámban, lehet hogy aludnék. De akkor meg ha ez eszükbe jutott, miért nem csukták be az ajtót? Miért nem beszéltek végig kisebb hangerővel?

Mindig ez megy, ez engem már annyira idegesít, hogy sírni tudnék. Nehezen alszok el és nagyon rosszul szoktam kelni, és ezt ők is pontosan tudják. Miért nem lehet figyelembe venni a másik embert? Hogy lehetnek ennyire bunkók? Mit mondjak még nekik, hogy végre felfogják, hogy igenis legyenek csendbe?