Miért nézik le, ha szeretem amit csinálok?

Mert rajtad keresztül akarnak érvényesülni, vagy épp általad akarják a saját elcseszett életüket életni.

Javasolni csak annyit tudok: csináld azt, amit szeretnél az életben csinálni. Ne azt, amit ők akarnak. Mert ha az ő kényük-kedvük szerint éled az életedet, abból boldog, sikeres élet soha nem lesz.

Ők meg vagy megértik ezt, vagy nem.

Minden szülő szeretné, ha lenne "valaki" a gyerekéből. A hiba ott van, ha a "valaki"-t a hivatásában, foglalkozásában keresik, nem pedig benne, mint emberben. Sajnálom, remélem, belenyugodnak, hogy te ezt szereted csinálni, így tudsz egészséges és boldog ember lenni - ezt meg is mondhatod nekik. Hátha felébrednek.

Én ezt mondtam anyámnak, amikor felmondtam a munkahelyemen - szerinte tuti biztos állás volt (tényleg az volt), csak nem volt perspektíva és felőrölte az idegeim. Anyám hátast dobott, hogy mi lesz velem, én pedig mondtam, hogy egészséges és boldog lánya lesz, nem kell aggódni. Belátta, idővel ugyan, de belátta.

Hát, gondolhatnák, hogy nem életed végéig ezt tervezed, 23 évesen még bármi lehet egy emberből.

Példálózz nagy nevű emberekkel, hogy nekik milyen munkájuk volt azelőtt.

Nézd, én azt vettem észre, bármit csinálok, apám leszólja, ha tanulok, ha dolgozom, amikor külföldi ösztöndíjat kaptam, minden hülyeség volt, meg "mi értelme" meg felesleges időpazarlás.

Most, 25 évesen jöttem rá, hogy a drága jó apám így próbálja elvonni a figyelmét a 8 általánost végzett, minimálbéren tengődő, elcseszett életéről, azt hiszi, ha engem lehúz, akkor "egy szinten leszünk" nem hogy büszke lenne rám...

Itt nincs szó valami hasonlóról? Mert valljuk be, tisztességes, becsületes, kemény munkával pénzt keresni miért is lenne szégyen?