Háztartást vezetek? Más nem?

Mert lusta és nem feleségnek való.

Egyébként meg attól h vki 8 órázik,még nyugodtan eltudja vezetni a háztartást.

Én sem értem. A takarítás pillanatok alatt megvan, eleve nem kell összekoszolni a lakást.

Főzni, mosni, bevásárolni meg az is szokott, aki 10 órát dolgozik.

Vagy a nagyobb takarításra fel lehet fogadni valakit. Esténként jellemzően alig látunk már ki a fejünkből, hétvégén végképp nincs kedvünk/időnk nagytakarítást csinálni. Kifizetjük, munkanapon a hölgy megcsinálja, utána csak kisebb utánkövető takarításokat kell csinálni.

Egyébként ha mindkét fél dolgozik, szerintem a házimunka is feleződik ideális esetben. Szeretem-nem szeretem alapon fel lehet osztani (nálunk is a porszívózást inkább a férjem kedveli, én szívesebben mosok fel), úgy még hatékonyabb.

Azt én sem értem, hogy ha valaki otthon van, miért probléma. Amikor nem volt munkám, napi fél órányi ráfordítással teljesen rendben tudtam tartani a lakást. Mióta dolgozom, azóta szalad el néha.

Természetesen a házimunka és a ház körüli munka is munka, benne van a nevében, joggal.

A körülmények függvényében lehet több is, kevesebb is. Amíg panelben laktunk kevés és könnyű volt, most, hogy nagyobb kertes házban élünk, nagy kerttel, emellett kisebb földterülettel, sok állattal, és elég sokmindent magunknak termelünk, valamivel több és nehezebb.

Aki dolgozik, természetesen annak is meg kell csinálnia. Viszont szerintem úgy fair, hogy ha a feleség és a férj is dolgozik, akkor kb. egyforma részt vállalnak belőle magukra, ha valamiért csak az egyik fél, akkor a másik jóval többet.

De! Ha én mondjuk nyolc órát ülök a légkondis irodába, a párom meg fél napot keményen dolgozott a kertben, a házban, a ház körül, én meg hazajövök, nem segítek neki semmiben, sőt még be is vágom a hisztit, hogy miben fáradt el egész nap itthon, akkor ne csodálkozzak, ha rám borítja a kerti budit.

Én voltam dolgozó nő, GYED-en lévő anyuka és dolgozó anyuka is, ebből nekem a legnehezebb az otthon töltött idő volt. A legjobb (lelkileg, munka-háztartás-gyereknevelés szempontjából) pedig az az időszak, amikor 6 órában dolgoztam a gyerekek mellett. Amikor otthon voltam a gyerekekkel, akkor a főznivaló is több volt, pedig nem volt terülj-terülj asztalkám többfogásos menüsorral naponta kétszer, amikor már jártak oviba-bölcsibe én meg a munkahelyre, akkor egy étkezés kimaradt otthon (ezzel a bevásárolni való is kevesebb volt amit cipelnem kellett, a főznivaló, a főzéssel és étkezéssel járó koszos tányérhalmaz)

Úgyhogy a munkanélküliek panaszát nem ismerem, ahhoz nem akarok hozzászólni, de az otthon lévő anyukáknak általában nem olyan könnyű. Ha egy jó természetű gyereket osztott a sors, akkor még megoldható a házimunka, de vannak olyan gyerekek, akik mellett szó szerint pisilni is alig lehet. Ráadásul az otthon lévő anyukák tényleg 24 órás szolgálatban vannak, én néhány kisgyerekes anyukával a munkahelyemen röhögcséltem hétfőnként a kávézás közben, hogy jöttünk kipihenni a hétvégét... pedig bent sem a fenekünket vakartuk....

Van aki tényleg hatalmas teljesítményként éli. Hetente ablakot pucol, konyhát ötször felmossa, szőnyegrojtot naponta háromszor egyenesre fésüli.

Viszont ott lehet nagy teljesítmény, ahol 1-2 kisgyerek van, hiszen ők tudnak alkotni.

Vagy ahol idős, beteg családtagot ápol valaki.

Többi kifogás, nyafogás.

Nem, nem erről van szó.

Az én esetemben igaz, hogy nyomásként élem meg, mert nemszeretem, muszájcsinálni meló, a hátam közepére se kívánom, soha nem szerettem, fárasztott. Van, aki szeret takarítani, engem nem szórakoztat, mert semmi látszatja (nem sorolom, miért). Így még az a csepp sikerélményem sincs, hogy LÁTOM az eredményét, amitől esetleg több kedvem lenne hozzá.

Azon kívül, aki otthon van és ideje felől ráér, ku**ára utálatos dolog a hatszáznyolcvankettedik napon is felkelni, és azt látni, na ma felseprek, mosogatok, felmosok, vasalok - és semmi más ezen kívül. Ez mondjuk nem én vagyok, én jól elvagyok a gyerekemmel, de van, hogy tényleg nincs más dolog, csak a házimunka, és ebbe ugyanúgy bele lehet fásulni, mint bármelyik munkahelyi melóba.