Mikor elköltöztetek a családotoktól, saját talpra állatotok, milyen volt?

Az elsőnek igaza van abban, hogy a saját életedet éled, és nem másnak kell megfelelni.Viszont sajnos erről szól a felnőttkor,néha olyan dolgokat is meg kell tenni, amihez nincs kedved.Nem lehet mindig csak szórakozni.Célokat kell magad elé kitűzni, harcolni értük keményen, és aztán majd egyszercsak meglesz a gyümölcse is.Nem lakhatsz egyből palotában, azért meg is kell szenvedni.Abba is gondolj bele, hogy amíg te ott nyavalyogsz, meg "depressziós" vagy, más nem is álmodhat arról, hogy külföldön éljen, tanuljon...örülj annak, amit kaptál, nézd a dolgok jó oldalát.Büszke rád a családod?Ez egy fantasztikus dolog, már ez önmagában boldoggá tehet téged.Nagyon sok olyan fiatal van, akinek nincs munkája, vagy nincs pénze tanulni, esetleg nincs családja, vagy beteg és emiatt ki van szolgáltatva másoknak.Te nagyon is szerencsés vagy.Nem írtad, hány éves vagy, de gondolom, 20 körül.Ez a legszebb kor, még bármi lehet belőled, ha ügyes vagy :-) Szóval fel a fejjel!Majd kialakulnak a dolgok, csak légy szorgalmas és türelmes. :-)

27/N