Szerintetek jogos? (bővebben lent)

El kéne dönteni, hogy házvezetőnek tart, vagy azért a gyerekének tart téged.

Anyám is beleesett ebbe a hibába, hogy elfelejtette, hogy elsősorban a gyereke vagyok, aki rendesen, megcsinálta az alábbiakat:

- egész házban takarítani (porszívózás, felmosás, portörlés, fürdőszoba súrolás, ablakok és tükrök lemosása, mosogatás, stb) hozzáteszem, 150m2 nem 2 perc, de még nem is 2 óra, hanem minimum, fél vagy 1 nap.

- főzéshez mindent előkészíteni, megpucolni 3 fogásos ebédhez

- bevásárolni (minek ezt vettem ez nem jó!)

- foglalkozni a kistestvérrel, öltöztetni, levágni a körmét, tisztába tenni, nevelni (merthogy tőlem tanulja el a dolgokat), elmenni a szülői értekezletre

- fogadni az ügyfeleket, (apám kisiparos, otthon)

- elintézni a vállalkozással kapcsolatos ügyeket, (posta, bank, könyvelés előkészítés

- mellette tanulni mint a kis angyal, majd később dolgozni, mert természetesen beleszállni a költségekbe a fizetésem, minimum felével..., természetesen hanyagolva mindennemű társadalmi kapcsolatot, interakciót

ez így volt egészen 7- éves koromtól amíg otthon laktam 24 éves koromig.

Ha pedig néha elfelejtettem valamit, vagy fáradt voltam, vagy az idegeimre ment az egész, vagy a tesóm valami olyan viselkedés formát vett fel ami nem volt túl tetszetős, akkor persze én voltam a szar szemétláda, az utolsó senki, akiből nem lesz semmi, aki semmit nem érdemel, és borzasztóan csalódtak bennem, és különben is, nincs bőr a képemen, és ha nem tetszik valami akkor, nevelőotthon, vagy később kirúgnak, és mehetek a híd alá lakni...

Természetesen, nagyfokú bizalmatlansággal fordult felém anyám, mert szentül hitte, hogy már 10 évesen cigizek, 12 évesen szexelek, 14 évesen, már biztos volt abortuszom, 16 évesen, biztos piálok, 18 évesen, biztos már a sokadik abortuszom volt, biztos azért nem tanulok, mert fiúzok, játszom, rossza magatartásom, stb. biztos drogozok meg hasonló hülyeségek...

Hozzáteszem, először, 18 évesen ittam 1 pohár vörösbort a születésnapomon. 19 évesen volt az első pasim, 20 évesen veszettem el a szüzességem, és soha nem drogoztam, nem cigiztem, és bulizni is csak 21-22 évesen kezdtem először.

Azért élvezettel figyeltem ahogy pofára esik anyám, és apám mikor elmondtam nekik hogy mikor szexeltem először fiúval. Még az apám meg is kérdezte, hogy már azt hitte hogy 14 évesen volt... Hát mondom nem....

Nem volt boldog gyerekkorom!

Szóval szerintem nem jogos hogy veszekszik veled!

2. vagyok

4. hát nem éppen. ha ez az életre nevelés akkor szembeköpöm a családomat!

- nem tudok kiállni magamért,

- önbizalomhiányban szenvedek

- nincs egy normális iskolám, végzettségem (anyámék mindenáron orvost akartak, én nem az lettem.) van 25 féle OKJ képzésem, de munka nélkül vagyok.

- munkahelyeken általában földbe taposnak (próbálok változtatni ezen, de nem megy)

- senkinek nem jó semmi amit csinálok, így nem is érzek kényszert hogy bármiben is jó legyek.

- kényszeresen próbálok megfelelni, de nem megy, nem értékeli senki az erőfeszítéseimet, se barátok, se családtagok, se senki

- borzasztóan pesszimista, befele forduló vagyok

- abszolút nem vagyok vidám, nem okoz örömet semmi. Pedig próbálok örülni apró dolgoknak, de nem tart sokáig

- sikertelen vagyok

- kezdem elveszíteni az empátiát mások iránt

- egyik napról a másikra élek (nem csak a munkanélküliség miatt)

- nincs igazán kapcsolatom férfiakkal

- pszichológushoz járok,

- csomószor nincs kedvem felkelni

- csőd vagyok.

" első a munka, és utána jön a szórakozás. "

Azért a házimunkát már ne vegyük ennyire komolyan. Én sem szeretek koszban, mocsokban, rendetlenségben élni, de szünidőben már ne kezdjünk el üvölteni a GYEREKKEL azért, mert szeretne egy kicsit szórakozni és nem az anyuka által kiadott ukáz szerint ugrál. Őszintén: Nem mindegy, hogy ma vagy holnap mos fel?

Az ilyen szigorú és az ilyen pedáns nevelésű gyerekekből csak frusztrált felnőttek lesznek, akik azt hiszik, hogy ha elHALASZTANAK valamilyen munkát, akkor összedől a világ.

Véleményem szerint a kötelesség és a munka közötti helyes egyensúlyt kell megtanítani a gyereknek, nem azt, hogy minden fontosabb a kikapcsolódásnál. (ugyanis ez a hozzáállás ehhez vezet előbb vagy utóbb)

Hasonlóan nőttem fel, mint a kérdező, és hasonlóan neveltem a gyerekeket is. Én alapból egy rendetlen alak vagyok, most is ahelyett, hogy kitakarítanék, a gép előtt ülök :) Nálam nem vált be, viszont a gyerekeknél igen. Ők alapból kis pedánsak voltak, és nem is okozott gondot, hogy a lakást rendbe tegyék mire hazajövök munkából. Ebből következik, hogy a háztartás sem nyűg vagy teher számukra, és büszke vagyok, mikor felmegyek hozzájuk, hogy mindenhol rend van és tisztaság. Míg én tudom, hogy nálam már megint le kéne olvasztani a hűtőt, a port is ideje lenne letörölni, és van egy adag vasalni való is :)

Amit az egészből én pozitívumnak hozok fel anyám neveléséből:

- látom, és tudom, hogy mit kéne csinálnom - a férjem meg se látja :)

- ha kicsit megerőltetem magam, ripsz-ropsz kész vagyok ezekkel a munkákkal, mert tudom, hogy álljak neki, mi a megfelelő sorrend, stb.

- villámgyorsan rendet tudok tenni, ha váratlanul bejelentkezik valaki :)

Negatív:

- utáltam a reggeli cetliket a konyhában, hogy mi a napi feladatom

- utáltam a bevásárlólistát - viszont rájöttem, hogy mennyire praktikus

- utáltam, hogy le volt írva a recept, és neki kellett állnom főzni, miközben az összes haverom és barátnőm még javában hűsölt, olvasott vagy tévét nézett a kánikulában a szobájában, vagy épp a strandon voltak

- utáltam apu ingeit vasalni - mai napig nem szeretek vasalni :)

De mint fent írtam, a gyerekeket is a tanult modell alapján neveltem, és meg kell mondjam nagyon élveztem, hogy rend, de tényleg rend volt a lakásban. És olyan jó volt úgy hazajönni, hogy minden a helyén van, nekem csak le kell ülnöm, és kényelmesen megiszom a kávémat :) De náluk a mai napig így van, bár már saját háztartást vezetnek. Gőzöm sincs, hogy csinálják, de nagyon ügyesek.