Van más olyan is akinek jóval fiatalabb testvére van?

Nekem nincs tesóm, és soha nem akartam gyereket.

(persze lassan jönnek az olyan hozzászólások, majd ha idősebb leszel, blabla, ez az élet értelme, blabla..., csak nem mindenkinek, hoppá...)

Így is boldog leszel hidd el, és mások miatt ne akarj majd gyereket! Ha érzed, hogy nem szeretnéd, akkor azzal nem csak magadnak teszel jót, hogy nem szülsz, hanem a leendő gyereknek is, csak ezt mások képtelenek felfogni!

A második vagyok:

Nálunk nem volt ebből probléma, mivel köztünk elég nagy a korkülönbség, már volt külön életünk, a szüleink pedig sosem akarták ránk sózni a húgunkat. Pláne, hogy mire megszületett a hugi, addigra a nővérem már nem lakott velünk, ráadásul anyu után nem sokkal én is bejelentettem a nem várt hírt. Így nem igazán tudom milyen, ha az ember a húgát pesztrálja, mivel akkoriban én a terhességemmel voltam elfoglalva és hát örültem, hogy van kin gyakorolni! :):):):)

Egyébként örülök, hogy van, hiányozna, ha nem lenne, aranyos, önzetlen, jószívű kislány.

22 vagyok,öcsém 8 éves

4 évvel ezelőttig otthon laktam,többet voltam vele mint bárki más

lehet hogy 10 év mulva meggondolom magam,és mégis kell egy gyerek,de öcsém jo volt arra,hogy eszembe se jusson huszonévesen gyereket akarni...

falra tudok mászni néha tőle,meg ugy átlagban egy kisgyerektől...amig másé,és bármikor visszaadható,addig vigyázok rájuk,meg eljátszok velük,tudom hogy eltudok látni egy gyereket,öcsémet etettem,fürdettem,orvoshozvittem,gyakorlatilag bármit amit anyánk...

de nem vesztem meg hogy egy saját kelljen belátható időn belül...

22/L

Nálunk fordított a felállás, én vagyok 16-tal kevesebb a legidősebb nővéremnél. Így élveztem a "kicsi" kivételezett helyzetét.

Később, amikor a 3 nővéremnél sorban jöttek a gyerekek (egyiküknek öt születet), sokat babáztam velük. Jó gyakorlat volt később a sajátomhoz, az első naptól nem okozott gondot az ellátása! És nekem születet pusztán egy, de egészen más okból.