Van olyan, aki egész életében ugyanazt az embert szereti?

Már ne is haragudj, de egyrészt amit te érzel, azok plátói érzések és nem szerelem. Másrészt nem szép dolog, hogy emellett a férjedet átvered.

Egy pszichológust nem ártana felkeresned, szerintem segítene rendbetenni a tévképzeteidet.

Hasonló a szituáció,van olyan,hogy igazi és ezt úgy mondom,hogy azt hittem én biztos,hogy nem találkozom vele.

De az igazit nem úgy kell elképzelni,hogy tökély,sőt vannak rossz tulajdonságai és pont emiatt olyan tökéletes,ugyanis ezek a rossz tulajdonságok teljesen passzolnak az enyéimhez.

ZSÁK A FOLTJÁT esete.

Az én igazim attól igazi,hogy önmagam és önmaga lehetek ha együtt vagyok vele,álcák nélkül.Ettől igazi az igaz,de csak kevesen találkoznak vele.

Én nem vagyok párkapcsolat centrikus típus annyira,hogy mással legyek együtt,vagy vele vagy senkivel.

Megjegyzem 1 éves szakításunk is volt már,de nem lehetett bírni egymás nélkül.

A másik férfi iránt azért érzel így, mert jóformán nem is ismered. Mindegy, mi történt hat éve, nem vele élsz, nem az ő alsóját mosod, nem ő böfög a vacsorád után, hát persze, hogy szebbnek, jobbnak, vonzóbbnak tűnik a párodnál.

Ez nem szerelem. Szerelem az, amikor valós, hús-vér embert szeretsz.

Pszichológus tényleg nem ártana, mert le kéne már zárnod a múltadnak ezt a részét.

"Szeretem én a férjemet, de aziránt a férfi iránt érzem azt a szerelmet amit csak az Igazi iránt érez az ember."

Nekem miért is nem beszélsz erről?

A Férjed...

nem. olyan nics, mert ha megismeri előbb-utóbb ki fog ábrándulni belőle.

különösen, ha plátói szerelmet kergetett, és ha utána megismeri a szerelmét teljesen.

Teljesen igaza van az utolsónak,ha valamilyen formában táplálja a vonzalmad,akkor hamis illúziót kelt.

És a többieknek is igaza van,szemfényvesztés az egész,mert,ha mindennapokban élnél vele,amit még nem éltél,nem biztos,hogy nem foszlana szét ez az "Igaziról" szőtt eszménykép...