Kitől kérnél segítséget? Gyász
Sziasztok! 5 hónappal ezelőtt meghalt a férjem 29 évesen :(
Egyedül maradtam 2 kisfiammal. Igyekszem nagyon erős lenni, de azt hiszem ma elértem a kimerülés határát! Imádom a gyerekeim, de segítségem nincs. Egyszerűen szinte könyörögnöm kell a nagyszülöknek, hogy vigyázzanak néha kicsit a gyerekekre, mert egyszerűen úszik a házimunkával is. Egyszerűen nincs erőm , nem megy hogy flott legyen minden ebben a lelkiállapotban, két pörgős gyerek mellett. Nagyszülök talán havonta pár órát vigyáznak a gyerekekre, de akkor is megjegyzik, hogy rosszak, hogy elfáradtak, és maguktól fel sem ajánlják soha. Barátaimmal nem tudok beszélni, mindenki éli igazándiból a saját életét, és ha megkérdezik hogy vagyok, akkor is azt mondom, hogy jól, mert igazán úgyse érdekli őket! Nagyon hiányzik a férjem, mindig is ő volt az akire számíthattam, és most pont Ő nincs! Ma is össze jöttek a dolgok, most estére a gyerekek az ágyon ugráltak, és leszakadt az ágy! Annyira nagyon kiborultam, alig kaptam levegőt, majd kiugrott a szívem a helyéről, leizzadtam és sírógörcsöt kaptam! Ez most fordult elő először, de én ezt nem szeretném újra átélni, szegény gyerekek is nem akarom hogy azt nézzék, hogy állandóan türelmetlen és feszült vagyok! Hiába telt el 5 hónap, egyre rosszabb ez az egész :( Anyagilag , lelkileg mindenhogy. Gondolkodtam már hogy pszichológushoz kéne menni, de nem tudom mennyibe kerül, meg egyáltalán a pici 2 éves, ő vele addig mit csináljak? Volt már valakinek hasonló problémája? Hogy sikerült megoldani? Nem kérnék sokat az élettől, csak egy kicsit lennék boldog, csak annyira, hogy ne okozzanak problémát a hétköznapok, és boldog gyerekkora legyenek a fiaimnak!
Részvétem.
Szerintem menj el egy szakemberhez, de nem pszichiáterre gondolok, mert az csak gyógyszereket írna fel, hanem pszichológushoz, akivel meg tudod beszélni a problémáidat!
Ez nagyon fontos, mert ha nem tudod senkinek elmondani az érzéseidet, akkor csúnyán fogalmazva "bekattansz".
Ha anyagilag megterhelő, akkor is szerintem a háziorvos tud ajánlani olyat, aki nem nem magánrendeléseket vállal, hanem SZTK-ba dolgozik, az meg ingyen van.
Sajnálom,ami a férjeddel történt!Az egésznek mégis te és a gyermekeid lettek az áldozatok.Nézd!Az élet megy tovább,neked hamarosan kellene segítséget keresned.Tudom,hogy nehéz lesz új életet kezdeni így,de hamarosan muszáj lesz,ha a nagyszülők nem segítenek ilyen nehéz helyzetben.A múltat nem lehet elfelejteni,de le kell zárni,bármennyire is fáj és bármennyire is nehéz elfogadni.Muszáj önerőből megváltoznod,mert ha magadon nem segítesz,akkor senki sem segíthet.Most tudok tanácsot adni teljesen jóindulatúan,de ha te ezt nem fogadod meg,akkor nem fog rendbejönni semmi.Nehéz hónapokat élhettél át,az emlékek gondolom felgyülemlettek benned és szeretetre vágysz..de gondold csak el,hogy tettek nélkül nem sikerült volna felépítened az életed,a saját kis várad.5 hónappal ezelőtt leomlott a vár nagy része,de még meg van a fele vár:a gyerekeid.Újra kell építened a vár többi részét,hogy az egész vár szilárdan álljon.A férjed emléke örökké élni fog benned és a gyermekeidben,de tudatosítanod kell,hogy ti még éltek,és eszerint kell cselekedned.
Rászvétem!!Kitartást neked!
Szia!Én is ennyire fiatalon özvegyültem meg szintén gyerekkel. Amit leírtál sajnos a pánikbetegség ill. szélsőséges szorongás kezdete. Pszichiátert javasolok, egyelőre gyógyszer nélkül, csak beszélgetni, kérdéseket körbejárni.
Mint özvegy az özvegynek azt tanácsolom, hogy ne sirasd sokáig a férjedet bármennyire is szeretted. Egyelőre a túlélésért küzdesz. 2 gyerek felneveléséhez bizony aktív nagyszülői segítség kell, ne törödj vele mit mondanak kérj segítséget tőlük.
És bár most még kegyetlennek tűnik amit mondok a férjeddel töltött idő 5-10 év múlva álomszerűen rövidnek tűnik majd. Sok minden ből kimarad, amit te majd egyedül oldasz meg.
Mivel írtad, hogy némi anyagi gondod is van, esetleg szobabérlőt vegyél oda magatokhoz. Keresgélj ha nem is rögtön, de minél előbb új társ után. Vannak szerencsétlen, meddő és mindenféle szexuális problémával küzdő férfiak, akiket nehéz, de nem lehetetlen parom hu stb. oldalon megtalálni, ez a férfitípus szívesen neveli fel más gyerekét is, hiszen neki saját nem lehet.
A nagyszülők támogatásával a régi életed rendjét visszakaphatod még, de ugyanazt a férfit már nem, ugyanolyan nem lesz semmi, de nem biztos, hogy rosszabb lesz. Neked két életed lesz, másokkal ellentétben, az előző és egy új 2 gyerekkel, egy új társ oldalán.
5 hónap után sok amiket leírtam most hirtelen neked biztosan, de visszanézve özvegyként azt tanácsolom, ne vedd ezt az egészet annyira komolyan, ne szívd mellre, ne hagyd hogy a bánat ennyire magával ragadjon. Neked is csak egy életed van, kár elpazarolni.
Két fiúval nagyon nehéz, próbálj új társat keresni, a sírásrohamok, szorongás hidd el, el fog múlni, ha lesz újn támaszod.
5-ös! Köszönöm hogy ilyen sok mindent leírtál! Nagyszülők nem hiszem hogy változni fognak ezen a téren és számíthatnék rájuk! Apósommal egy házban élünk, csak külön lakrész. Ez nem úgy van, hogy én kiadom az egyik szobát, meg nem is nagy a ház és egy idegen embert se szeretnék kerülgetni.
Az új társ...hát az egyelőre még nincs, és nem is siettetném, először magamat kell összeszednem, de azért annyira nem írom le magam, hogy a maradék szexuális problémákkal küszködők között keresgéljek! Meg még el se tudom képzelni azt, hogy mással legyek!
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek!:(
Amit tanácsolhatok, hogy add lejjebb az igényeidet, a saját és a gyermekeid nyugalma érdekében! Nem kell tipp-toppnak lennie a lakásnak, ez most nem az az időszak! Ha érzed, hogy mélyponton vagy, egyszerűen hagyd a csudába a takarítást, mosást, fogd meg a gyerekeket és menjetek sétálni egy nagyot, vagy mókázzatok, beszélgessetek otthon, építs nekik bunkit az asztal alatt, rendezzetek alatta "pikniket", stb. Szükségetek van a vidám percekre, az sokat gyógyítana a lelketeken!
Barátnőm férje is nemrég halt meg, ő is két gyerekkel maradt egyedül. Ő örökbe fogadott egy kutyust, így sikerült a lakásba vidámságot csempészni. Keresd meg te is azokat, amitől jobb kedvetek lenne, rendezzétek át a lakást...., kicsi gyerekek is sok mindenben tudnak segíteni, és még élvezik is:) Enyém is 3 éves fiúcska, és mindenbe bevonom, már egész ügyesen takarít, közben összekovácsolódunk, viccelődünk. Vond be te is a kicsiket a takarításba, főzésbe.....
Részvétem!
Ha épp nem dolgozom, szívesen eljátszanék én is a 2 gyerkőccel, ha akarsz szusszanni egyet. (23 éves lány vagyok egyébként.)
Merre laksz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!