Elegedett vagy az eleted?

Valahogy én is úgy terveztem hogy mire 25 leszek,már férjnél vagyok és van 2 gyerekem és külföldön élek.

E helyett voltam férjnél,elváltam,elköltöztem külföldre majd haza,nem működött az ottani kapcsim,most pedig itthol rá találtam az igaz szerelemre amire sose gondoltam volna hogy ennyire közel van és örülök hogy így alakultak a dolgok :)

én me éppen egy iylen életröl álmodoztam,azt hittem 26 évesen legalább egy kis kölyköm leszz majd,boldogan élek a párommal...stb

ezzel szemben,az életem romokban hever, a közel 5 éve s kapcsim a végét járja,nincs gyerekem(mondjuk jeln esetben ez jobb is)párom nem is akar gyereket tölem.

Néha igen néha nem. Az attól függ milyen lábbal kellek fel.

De ha a multamat össze hasonlítom a jelennel akkor sokkal jobb. Régen utáltak a suliba a szerelmem távol volt tőllem és állandóak voltak itthon a viták. Most a szerelmem a férjem a sulit ott hagytam és rájöttem hogy itthon a szüleim is nagyon szeretnek. De elveszítettem a kisbabámat, felbukkant apám akit sose láttam. Szóval mozgalmas az életem. De alap vetően igen elégedet vagyok az életemmel.

Nem teljesen ezt képzeltem:)

Azt gondoltam, h állatorvos vagy pszichológus leszek, helyette van egy tanári-semmire sem való- diplomám.

Gyereket akartam legalább hármat, egy van, és úgy gondolom, h elég:)

Pasit nem ilyet képzeltem, de így jobb:)

Azt hittem, h közel a harminchoz több eszem lesz, de nincs:)

Azt gondoltam, h a felnőttek okosak, egy harmincéves már rég felnőtt, biztos, h mindig tudja, h mit miért csinál, hát általában nem tudom:)

Rövid leszek:

Nem!

14-15 évesen nagyon boldog voltam azt hittem enyém a világ tervezgettem,hogyha majd nagy leszek ez meg az lesz,aztán most 20 évesen próbálok fenn tartani egy arbéletet a gagyi munkámból szal ennyi. Férfiakból pedig már elegem van....... pedig erre is azt hittem,hogy tényleg jön a szőke herceg fehér lovon:)

Szia!

Nem mondom, hogy minden tökéletes, de nagyon-nagyon boldog vagyok! 32 éves leszek. Van egy 11 hónapos lányom, a párommal és anyukámmal élünk egy kertesházban. A ház elég lepukkant, mindíg van vele gond, de legalább a miénk! A pénzünk nem sok, de szolidan megélünk.

A munkámat imádom, a szakmában elismernek, és mikor nem gyeden vagyok akkor elfogadhatóan keresek. A párommal több mint 10 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, és ez a lényeg!

Igen, kb ilyesmit képzeltem magamnak, csak a babázást úgy 6-7 évvel hamarabbra gondoltam!

Még 30 évesen is azt gondoltam, hogy 40 felett semmi extra dolog nem fog már történni velem. Úgy képzeltem, hogy bejárok a 150 éve létező munkahelyemre nyugdíjas koromig, ahová a diplomázás után kerültem, az első szerelmemmel, a férjemmel szépen éldegélek majd a két fiunkkal a közösen épített családi házba, biztosítom a család nyugalmát, majd várom az unokákat, stb, stb...

Ehhez képest elváltam 42 évesen, más lett az otthonom. Jelenleg csak az egyik fiam él velem. Megszűnt a munkahelyem a rendszerváltás után, többféle próbálkozás után saját Kft-t vezetek, amit idén alapítottam. Próbáltam újra ismerkedni 42 éves kor felett úgy, hogy addig csak 1 szerelmem volt, egy férfit ismertem igazán. Életemben először kalandjaim lettek:)... Társaságba járok, néha táncolni is. Lett egy rakás új barátom, ismerősöm, akikkel túrázok, evezek, bringázok, moziba, színházba megyek. Saját autóm van, amivel már bárhová el merek menni, nem úgy, mint a házasságom alatt. Rákényszerültem a teljes önállóságra, ami nagyon nehezen indult, de végül, ha döcögve is, de működik. Nem, egyáltalán nem így képzeltem az életemet 50 felé közeledve, de ha életben akarok maradni, kénytelen vagyok elfogadni sok új dolgot, sőt magamtól is kezdeményezni a változásokat.