Teljesen megőrültem, nem tudom mit csináljak? (hosszu)
Van egy parkapcsolatom mar 2 honapja, agyilag mar teljesen hasznalhatatlan vagyok miatta, szinte minden 5 percben ra gondolok annyira hulyere vett.
Teljesen magaba bolonditott, szinte elkenyeztetett a figyelmevel, a bizalmamba ferkozott, bokokkal arasztott el, aztan tortent a munkahelyen egy nagy valtozas ami miatt tudom hogy nagyon elfoglalt, de nem ennyire, merthogy: azota kb orulok ha 2 sms-t kapok tole napkozben, meg sem kerdezi hogy vagyok, ha kerdezek valamit 1 szavas valasz jon ra, abszolut nem erdekli semmi velem kapcsolatban latszolag. Ez van napokig, aztan jon egy kattanas es megint egy tunder lesz, velem akarja tolteni az egesz hetvegejet, programot szervez, draga etterembe visz, bokol, ismeroseinek mutat be, allandoan atkarol vagy fogja a kezem, szeretettel nez ram, osszebujva alszunk...
Aztan vege a jo napoknak es most megint itt ulok, az ideg emeszt fel mert annyira vagyom ra hogy beszeljek vele de kozben a buszkeseg mar belulrol hogy en nem fogom eroltetni ha neki nem fontos, egyszeruen ebbe fogok mar begolyozni hogy nem tudom mit csinaljak, egyszeruen nem birom kitalalni mit gondol errol az egeszrol. Probaltam mar vele errol beszelni, olyankor mindig biztositott hogy nem en tehetek errol csak rengeteg a munkaja (ami igaz is de ENNYIRE?) mar 2x akartam vele szakitani mert elegem van a folyamatos agyalasbol, nyugalmat akarok, de "nem hagyta", kert hogy legyek vele turelmes amig ennek az idoszaknak vege. Aztan kezdodik elorol hogy le vagyok sz.rva.
En mar ezt nem birom, szakitani nem birok vele mert szeretem, de igy meg minden folosleges percem megmergezi az allando agyalas hogy mi a fenet csinalhat, mar arra is gondoltam hogy elkezdek ismerkedni hatha ugy konnyebb lesz, de azt meg nem erdemli meg mert egyebkent meg borzasztoan rendes hozzam amikor egyutt vagyunk.
Na most ezt r.hadtul senki nem fogja elolvasni olyan hosszu lett, meg keso is van, de hatha megis... valaki volt mar valaha ilyen helyzetben? mi lett a vege?
válasza:
válasza: válasza:nőként mondom neked h én gyűlölöm ha meló közben zavarnak privát sms-el hívással...
az a munkám abból élek ha folyton kizökkentenek akkor elvész az amit csinálok ...
pláne akkor vagyok zabos ha határidős meló van és a vége fele járok
ezt minden pasimnak elmondtam volt aki elfogadta volt aki féltékenykedni kezdett -- ök ált hamar dobva lettek :-)
tessék elfogadni h neki sem fér bele a melóba a magánélet
gondolom ha magánéletezik akkor meg a melo nem fér bele -- nálam sem :-)
ezzel oldottam meg h ne keveredjen a kettő mert sok embernél ez nagy gondot okoz
válasza:na igen, csak ehhez a rendszerhez o szoktatott hozza, eleinte annyit irt munka kozben hogy meg en csodalkoztam hogy neki nem kell dolgozni hogy ennyit bir irni? minden hulye reszletet megosztott velem hogy mit csinal.
aztan jott az a dolog, restaurant manager egyebkent, es a hely ahol dolgozik kompletten elkoltozott mindenestul, tehat tenyleg iszonyu sokat melozik, atpakolni minden cuccot ami egy etteremben van, megszervezni az elozo hely zarasat, a kovetkezo nyitasat, uj embereket felvenni, plusz a regiekkel voltak gondjai. es tenyleg konkretan azon a napon kezdodott minden gond amikor ez kiderult, elotte semmi baj. csak az igazi problema hogy nem csak munka kozben tojik ram, hanem utana is, este. mi nem lakunk egyutt, hetente 1-2x talalkozunk.
es teljesen megzavar mert neha olyanokat mond hogy de jo lenne ha hozza koltoznek, meg hogy menjek hozza dolgozni milyen jo lesz akkor tobbet lathatna, meg a jovojerol ugy beszel hogy "mi" mit fogunk csinalni, meg hogy mennyire szerencsesnek erzi magat hogy mellette vagyok, aztan meg visszavonul es nem tudok rola semmit napokig, mintha nem is leteznenk egymasnak.
tegnap este irt vegulis meg, panaszkodott hogy mennyire faradt es hogy mennyire belefaradt mar ezt mondani hogy faradt, szoval valoszinuleg ultrabrutal napja volt mivel soha nem szokott panaszkodni. valaszoltam neki de nem ragadtattam el magam, kicsit visszaveszek most en is es meglatom mi lesz. ha mas nem, onvedelembol, ha nem fog mukodni legalabb eltavolitom magam lelkileg en is tole, ha meg eszreveszi hogy tavolodok es zavarja akkor lepni fog.
mármegintmiez:
ugye? nekem is ez van, nekem szebbe teszi a napom ha olyanokkal beszelgetek akik kedvesek nekem, akarmilyen borzalmas stressz meg rengeteg munka van. de ha en nem vagyok neki ilyen ember akkor miert nem hagyott elmenni amikor el akartam? ez a bizonytalansag orol fel, hogy nem tudom hanyadan allunk.
mondjuk errol tudtam hogy neki az elozo kapcsolata is ezen ment tonkre hogy tul sokat dolgozott, csak ezen en nem problemaztam mivel eleinte ugy tunt ez nalunk nem lesz gond, aztan csak elkezdodott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!