Mit tennétek ebben az esetben? Tehetetlennek érzem magam, de nagyon dühös vagyok!

Van egy egy éves kislányunk. Nem élünk fényesen, de nem is panaszkodhatunk semmire. Anyósomék eddig egyetlen egyszer jöttek minket meglátogatni, unokájuknak nem vettek eddig semmit azért, mert apósom munkanélküli lett, anyósom alig keres valamit és még a párom húga otthon is lakik a gyerekével, őket is ők tartják el. Így meg is értettük, hogy nincs pénz, nagy gázban vannak, apósom egy éve fut munka után, nincs semmi, ezért nem is zargattuk őket. Az elmúlt három hónapban mondta a párom, hogy küldjünk nekik egy kis pénzt, mert anyukája már sírt a telefonban, hogy kajára nincs pénzük. Mondtam, ok. Mindkét hónapban küldtünk nekik a spórolt pénzünkből 60ezer forintot.

Erre hétvégén kiderült, hogy apósom nem munka után járt egy évig, hanem nőzött (20 éves lánnyal) és minden pénzét (munkanélküli, meg amiket mi küldtünk), a nőre költötte. Ezek után még a család őt védi, nem válnak, hanem maradnak ebben, már úgy élnek, mint eddig. Az is kiderült, hogy a lányuk még tudott is az egészről, és falazott. Lényegében csak anyósom és mi lettünk átvágva minden szinten. Ezek után még a páromnak mentek neki, hogy miért nem hajlandó beszélni az apjával, miért ilyen!?

Én most legszívesebben azt mondanám, hogy küldjenek vissza minden pénzt, amit küldtünk a saját megtakarításunkból, de tudom, hogy nincs, mert az a része igaz, hogy már ennivalóra nem jutott a hónapban. De mérhetetlenül fel vagyok háborodva, hogy az unokájukat nem látogatják, mert nincs pénz, elfogadják a pénzünket, ami megy arra a nőre?

Ti mit tennétek a helyemben?

Az biztos, hogy én oda egy jó ideig nem teszem be a lábam. Anyósom jöjjön, ha akar, de én nem vagyok kíváncsi a család többi tagjára.