Nagyon szépen kérem, hogy valaki segítsen. Mit tegyek?
Egy tinédzser lány vagyok. 14 éves.
Az anyukám gyógyszerfüggő, cigarettafüggő és régen alkoholfüggő volt, de a mostani állapota ismeretlen. Nem vele élünk együtt, hanem az apukánkkal. Aggódom anyu miatt, mert leírhatatlanul szeretem és nem tudom mit tegyek. Nincsen munkája, antidepresszánst szed, és fogalmam sincs, hogy még miket. Egy dokumentumfilm világosított fel, hogy itt baj van, és anyunak szüksége van rám. Anyu elég nehéz helyzetben volt, illetve van. A doktora nagyon sok gyógyszert írt fel neki régen, és ennek hatására most életképtelen. Jólelkű, és iszonyatosan gondoskodó, de a függőség, a szenvedélyei tönkretették az életét. Az az undorító ebben az egészben, hogy néhány ember élete egy koszos papírtól, vagy érmétől függ. A pénztől. Most nem tudja kifizetni az albérletet. Apukámat megkértem, hogy szállásoljuk el itthon, de nyomós okok miatt, nem képes ideengedi őt. Megértem, mindkettőjüket. Elváltak, az okok pedig természetesen a káros szenvedélyek. Mi nem élünk rosszul, boldogak vagyunk és minden oké. De anyu nem. Egyedül van, és félek. Nem akarom elveszteni őt, én nem élném túl!! Hogyan segítsek rajta? :'( Nem fogok leírni mindent, és nem fogom leírni az életemet. Mert szerencsésnek érzem magam. Viszont a legboldogabb attól lennék, ha édesanyám kigyógyulna ebből az állapotból. Hiányzik. Fáj, hogy nem vigyázhatok rá. Nem lát tisztán, nem érzi a helyzeteket. Én meg csak sírok.. Fogalmam sincs mit csináljak vele. Még pedig akarok, és fogok is segíteni!! Viszont tanácsokra van szükségem, tőletek. :)
Köszönöm, hogy végigolvastad. Remélem tudsz segíteni, és mindenképpen írd le a véleményedet, mert számít! Minden számít!
14:42
Semmi baj. Én kérek bocsánatot, biztos rosszul érzed magad az "ismerősöd" miatt.
nem viselte el, az elvonási tüneteket.
Nem mindenki birja.
de én bízok anyuban, és abban is, hogy ő erős, de most elég gyenge, és csak velük tud erős lenni, és szárnyalni.
Én hiszek a hihetetlenben is.. szerintem semmi sem lehetetlen, és a hit, a remény és a szeretet a legerősebb gyógyír mindenre. :)
Keresetek egy jó szakembert.
Nem tudom anyukád miben szenved ezt jó lenne ha normálisan kivizsgálnák és kezelnék.
Nem akarom ismételni magam de a gyógyszer bizonyos esetekben jó,én gyógyszer nélkül soha nem gyógyultam volna meg.Voltam vérvételen,teszteket kellet csinálnom,beszélgetésekre járni mire felirta az orvosom,és aztán még jónéhányszor változtatott a gyógyszeren is és az adagon is.Olvass utánna hogy milyen depresszió fajták vannak.
Csak azért irom ezeket le hogy tudd hogy hiába szeretnéd te szeretettel megoldani a problémát ha egyszer nem tudod,mert nem az a megoldás.Körülöttem tökéletes volt minden, a családi háterem kiváló,eljegyzésre készültem mikor orvoshoz kellet mennem.
ma 14:55 :
Értem. Köszönöm.
Teljesen igaz.
Megfogadom a tanácsod ;)
OFF a kérdezőnek: Nagyon idegesítenek ezek a kacsingatós és vigyorgós fejek amiket küldesz. Ha szomorú vagy és nehéz a helyzet, miért írsz ilyeneket? Nem értem.
OFF mindenkinek: Egyszer a tíz éves kisfiam is írt ide egy kérdést, jelentették és törölték is azt, mert senki sem hitte el, hogy valóban tíz éves, azért, mert szépen írt, választékosan fogalmazott és hibákat sem ejtett.
Boldog voltam már akkor, mert beszéltem anyuval.. Lassan helyrejönnek a dolgok, de egyébként téged ez miért zavar? Attól még, hogy smiley-t írok, nem biztos, hogy boldog is vagyok. Nem mindig a hangulatomat tükrözi. Akkor azért írtam smiley-kat, mert ideges voltam, hogy van egy pár nagyon ostoba ember, akik itt élik ki magukat.
De már minden rendben van, nem sírok. Oké, jó. Nincs még minden rendben, de javulnak a dolgok, ami boldoggá tesz. :)
Egyébként arra nem gondoltál, hogy smiley-k mögé rejtem a fájdalmat? Próbálok erős maradni. Ez nem is rólam szól. Hanem Anyuról szólt ez az egész bejegyzés, csak is róla. Szeretem, és komolyan gondoltam a kérdésemet, és épp ezért bántott meg ez a pár hozzászóló, akik ahelyett, hogy mondtak volna valami hasznosat, csak azzal foglalkoztak mindvégig, hogy ez az egész kamu, és ítélkeztek.
Sajnálom, hogy fölkaptam a vizet. Mindenkivel előfordul. Egyébként tényleg nagyon hálás vagyok azoknak a válaszolóknak, akik jó szándékú tanácsokkal láttak el. Köszönöm. :)
Kicsim, (már bocs, de pont annyi idős vagy, mint a fiam) nem a te felelősséged az édesanyád. Ezt nagyon nehéz minden szenvedélybeteg hozzátartozójának tudatosítani saját magában (én magam egy immár absztinens alkoholista felesége vagyok).
Tudok egy lehetőséget, ahol a szenvedélybetegség leküzdésében is segítséget kaphatna, és a lakhatása, élelme is meg lenne oldva egy időre. Az EPK Hajnalcsillag Rehabilitációs Otthon, [link]
De édesanyádnak akarni kell hozzá meggyógyulni. Ez havi 30 ezer forint teljes ellátásostul. Próbáld meg rábeszélni.
Köszönöm mindenkinek.
Úgy tűnik, már minden rendben. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!