Mit tennél? Jöjjön vagy ne?

Ez így elég nehéz, hogy nem tudjuk, mivel bántották emg.. Érted, nem érezzük a súlyát.

Egyébként azt mondtad, hogy akaratlanul tették... Akkor miért feltételezed, hogy újra megtörténne?

Én azt mondanám menjen, mert aból amennyit leírtál, nem feltételezem, hogy szándékosan megsértenék. És mivel az indokot sem tudom, úgy gondolom, nem kéne velük rosszban lenni - valakiek engednie kell, legyen Ő az okosabb, ez egy nagyszerű alkalom a békülésre.

De mint mondtam, sötétben tapogatózom...

Hát ez esetben a második válaszolóval értek egyet (első vagyok). Szüleid nem hajlanak a bocsánatkérésre? Vagy már megtörtént csak ugyanoda lyukadtatok ki?

Sajnos ha a szüleid ilyenek, már nem most fogjátok őket megváltoztatni... Épp ezért a feleségednek is emg kéne próbálnia megemészteni a dolgot. Hiszen tudja, hogy nem ellene szól... Kár lenne emiatt haragot tartani. Persze megértem a dolog súlyát, nem lekicsinylően mondom. Csak be kell látni, ha az egyik fél nem tud változtatni - szüleid idősebbek, talán ezt már ők nem látják be. De nem akarnak Nektek ártani, meg kell próbálni ezen valahogy túllépni.

Egyébként megbeszélhetnéd apáddal, amikor épp belátja hogy nem így kéne viselkedni, hogy amikor emgint belekezd, Te rászólhatsz... "Apa, kérlek.." És akkor kapjon észbe, és fejezze be. Vagy nem tudja abbahagyni?

Na most olvastam a második írásod, háát..:( Ez esetben valószínűleg azon sem tud apád változtatni, amit mondtam.

Akkor a feleségeden múlik.. Vagy elfogadja ezt, megpróbál felülemelkedni, és azt mondja, fontos hogy megtartsatok egyfajta jó kapcsolatot, mindennek ellenére... Vagy marad a harag, de az hosszútávon nem valami gyümölcsöző.

Megértem a feleséged, mivel bennem is van egy negyed vér roma, eképp, mikor a páromékhoz mentünk, a nővére témája az volt, hogy:-büdös cig.ányok, így úgy amúgy, aztán hát csak felkaptam a fejem, mikor éppen a kedvenc sütikéjét csináltam, mivel azért elég bántó volt, ha nem is rám célozva mondta akkor is. Mindegy megcsináltam neki a süteményt mert tartom ahhoz amit elkezdtem, megígértem. Vele ellentétben, a párom megkérte szépen már jóval előtte,hogy ne ci.gányozzon, mert az ő párja is roma és szereti. Dehát falra hányt borsó. Én utánna is mentem hozzájuk,mert a párom megkért, persze győzködött és beadtam a derekem, mert ugye, hogy néz ki az ha egyedül megy el a nővére születésnapjára, mindegy elmentem oda is, hogy ne érje szó a ház elejét. Nem szólt semmi rosszat, "normális" volt, persze tudtam, hogy utál a maga módján mai napig, csak abba nem gondol bele, hogy én eltertom a családom, nem a segélyre várok, mint ő, pedig ő magyar. Csak ennyit szerettem volna, neharagudj nem ige tartozik ez de jól esett leírni.

Anyit tudnék talán tanácsolni, hogy menjen el a feleséged is veled és ha előjön a téma, kérje meg édesapád, hogy hagyja abba,mert őt ezzel szinte megalázza és ez rosszul esik eki. Szerintem ennyit tehet, haragot tartani nagyon rossz. Remélem azért segítettem valamit. Sok sikert kívánok az eddigi csalódások után. Üdv.

Ti a feleségeddel, a kommentjeid alapján intelligensebbek vagytok, mint a szüleid. Szerintem próbáljátok ez alapján megítélni a helyzetet és felül emelkedni apukád tapintatlan viselkedésén. Megfelelő helyzetben, pillanatban talán el lehet vele beszélgetni arról, hogy az általánosításai mennyire sértőek, konkrét helyzetben mennyire nem állják meg a helyüket, de nem kizárt, falra hányt borsó lesz a próbálkozásotok.

Lehet, nem jó a példa, de a magyarok megítélése kb hasonló Ausztriában, mint a magyaroknál a cigányságé. Anno kiírták néhány osztrák boltban, hogy "ne lopj magyar!". Többször megtapasztaltam, mennyire megvetően viselkednek a magyarokkal a primitívebb osztrákok, de olyat is megtapasztaltam egy konferencián, amikor ezt egy intelligens osztrák szégyellte és elnézést kért tőlem. Érdekes lenne látni, apukád hogyan viselné, ha látná, a büszke magyarsága kb annyi Ausztriában, mint itthon a cigányoké.

Legyetek Ti az okosabbak, bölcsebbek. Nem kell "felöltözni abba az ingbe, ami nem a tiétek". A feleséged biztosan tisztában van a cigányság megítélésével itthon, és azzal is, hogy nem alaptalan a sok negatív vélemény, de ő tudja, hol a helye.

Nem kell indulattal reagálni apukád általánosításaira, viszont biztos van olyan dolog, amire meg ő érzékeny. Mindenkinek van gyenge pontja. Próbáld erről az oldalról megközelíteni a dolgot, ez gyakran sokkal hatásosabb, mint bármiféle hegyibeszéd...