Tényleg nehéz ezt megérteni/felfogni?

Apósom 59 éves és már nem dolgozik.Segélyeken és az előnyugdíján él.Ami mint tudjuk nem egy nagy összeg!

A rezsibe abszolút nem száll be.Amivel nem lenne igazán gond,mert megértő vagyok hogy nem sok az a pénz,amit kap.

De egyszerűen betelt a pohár tegnap!

Postára kellett mennem és neki is,így együtt mentünk!Hazafele egy hatalmas körutat tettünk,mert neki ez és az kellett /akkor kapta meg a pénzét/.

Ám legyen,ha már itt vagyunk,jobb,mintha otthonról jönne le megint.

Hazaértünk,mondta,hogy elfelejtett olajat venni,de majd holnap /vagyis ma/ úgy is mennünk kell el és majdd vesz.Gyerekekkel bejöttünk,tettem-vettem,párom is hazajött és mondja,hogy nagyon égetheti a pénz após zsebét,mert nincs itthon.

Elborult az agyam és mikor hazajött kimentem a kocsihoz és kivettem a kulcsot.Rögtön nem tetszett neki.

Elegem lett abból,hogy nem elég,hogyha nem vagyunk itthon,rájár a hűtőre,megeszi az alapanyagokat,megissza a gyerekek elől a tejet,holott neki is volt és van,nem fizet semmibe,tönkre tesz mindent,amihez csak hozzá nyúl, erre még abban sem hajlandó segíteni,hogyha már nem tankol az autóba,akkor legalább ne járjon el feleslegesen,mert nagyon unom és a pénztárcám se bírja,hogyha mennem kell vhova újra tankolnom kell,holott folyton tankolok.1 hónapban ha 4x ha megyek vhova autóval és nem is messzire

És most a fejemhez vágta,hogy én ne szóljak bele és neki elég szégyen az hogy másnak kell őt eltartani,mert a fia nem képes rá! egyik ismerőse minden nap hoz neki kaját,tehát erre se sokat kellene költenie.És annak az ismerősnek meg is köszöntem,hogy segít nekünk.Páromnak épp elég baja van és épp elég neki,hogy a saját családját fent tudja tartani.Egy picit tán könnyebb lesz,ha ősszel sikerül visszamennem dolgozni.

Egy piccit önzőnek érzem magam,hogy idáig fajult a helyzet,de már meguntam azt is,hogy magamon spórolok a legtöbbet vagyis sosem veszek magamnak semmit.És már azért lelkifurkám van,hogy egy szandit mertem magamnak venni ebben a hónapban,de hát semmi lábbelim sem volt és nem ártana egy sportcipő sem,mert a jelenlegi sajnos kicsi lett.Nőtt a lábam 25 évesen...

Emiatt van az hogyha választanom kellene,hogy magamnak vagy a gyerekeknek valami vagy apósnak az üzemanyaga,akkor nyilván nem apóst helyezem előtérbe

Szerintetek drasztikus vagyok?