Tegnap a férjem morcosan érkezett haza, nyoma sem volt az előző napi lelkesedésének, jövő tervezgetésének, a vacsorából nem kért, ellenséges hangnemben válaszolgatott nekem, te ezt milyen mértékig tolerálnád?

Nem volt hajlandó megmondani,hogy mi a baja ,talán ő sem tudta ,mérgesen rámmkiabált ,hogy én azt sem tudom mi a fizikai munka ,mert mi az egészségügyben több műszakban nem tudhatjuk mi az igazi építőipari munka ,ez nagyon rosszul esett.

Amikor rákérdeztem ,hogy mi lesz a munkahellyel ahol rövidesen kezdett volna ,akkor pedig végképp felháborodott ,hogy azt sem tudja hol áll a feje a sok hirtelen jött alkalmi munkától,nemhogy most elmenne külföldre .Egyébként télen nem volt munkahelye és most két hete adódott néhány alkalmi munka ,de a külföldi munkahelyet amit hosszabb távra ígértek neki már másodszora halasztaná ,nem először menne külföldre dolgozni,mivel itt felénk sajnos szinte semmi munkalehetőség nincsen,ha végez ezzel a pár alkalmi munkával akkor ismét nem számíthat semmi lehetőségre itthon.

Megbocsájtható ha neki valami baja van akkor nem mondja meg őszintén hanem a más dolog iatti mérgét,dühét ,tehetetlenségét rám zúdatja nem törődve azzal ,hogy megaláz ?